2008. július 28., hétfő

A Hobbit - képregény



Ezt szintén Győrben szereztem, a Szívélyes Fahrenheithez hasonlóan, szerintem túl sok szöveg nem kell hozzá...
A gyűrűk ura mindenki által ismert előzménymeséjének, A hobbitnak (eredetileg A babó címmel jelent meg magyarul, de az újabb fordításokban már ragaszkodtak A gyűrűk urában megszokott - és eredeti - hobbit megnevezéshez. Más kérdés persze, hogy a későbbi fordítások, például az Alan Lee gyönyörű festményeivel illusztrált díszkiadás, messze elmaradnak szöveg tekintetében az első, Szobotka Tibor és Tótfalusi István-féle fordítástól. Gy. Horváth László és N. Kiss Zsuzsa fordítása esetében például kifejezetten szembetűnő és zavaró, hogy görcsösen próbáltak más kifejezéseket használni, mint Szobotka Tibor, ráadásul nem tudom, hogy ki ez az N. Kiss Zsuzsa, de versfordítónak határozottan pocsék, Tótfalusi István kiválóan át tudta adni a tokieni versek dallamosságát, nála ez is hiányzik. Na de nem a díszkiadásról, hanem a képregényről lenne itt szó...) a képregényváltozata.

David Wenzel hagyományos stílusú, ceruza-vízfestékes technikája elsőre kicsit furcsa volt, mostanában hozzászoktam úgy látszik a manga-stílushoz, de egy idő után meg lehet szokni és szeretni,leszámítva az enyhén karikatúra-szerű ábrázolást, de a karakterek szerintem szebbek, mint a rajzfilmben, persze az alkotók is mások.
Még egy kicsit visszatérve a fordításra: a képregény kiadója azonos A babóéval, úgyhogy nem okozott gondot az eredeti fordítás szövegének átvétele, ahol lehetett, úgyhogy ilyen szempontból is kellemes csalódás.
És igen, nem igazán vártam sokat, csak "a gyűjteménybe kellett", de azt messze túlteljesítette.

Kiadó: Ciceró

Kiadási év: 1993.
Eredeti cím: The Hobbit or There and Back Again
Fordító(k): Lacza Katalin
Oldalszám: 140

Roger MacBride Allen: Utópia


Allen az Asimov Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának farvizén haladó (volt hatása annak az emeltmagyarnek...) szerzők egyike. De szerencsére stílusban és tehetségben is kiemelkedik közülük, noha az élete vége felé járó Asimov már nem igazán érdeklődött az Inferno bolygó sorsa iránt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó a trilógia. Mert hogy egy trilógiáról van szó, aminek ez az utolsó kötete, úgyhogy spoilerveszély...

A korábbi kötetekben megismeri, környezeti katasztrófa felé haladó Inferno az egyetlen olyan bolygó, ahol telepesek és űrlakók egyaránt élnek, a két embercsoport közötti különbség magyarázásába nem mennék bele, annyi elég, hogy az űrlakók a Földet első hullámban elhagyó, robot(rab)szolgákat használó társadalomban élő, hosszú életű emberek, míg a telepesek sok századdal később távoztak az emberiség anyabolygójáról és nem igazán szívlelik a robotokat.
Persze itt még az asimovi háromtörvényes robotokról is kéne beszélni, de az már tényleg hosszú lenne. Elég annyi, hogy az új kormányzó a bolygó megmentését egy vízjégben gazdag üstökösnek a felszínhez ütköztetésében látja, ahhoz pedig nem kell kozmológusi végzettség, hogy tudjuk, milyen pusztítást okozhat egy hegynyi szikla, ami meglehetős sebességgel csapódik a bolygónak... Amint napvilágot lát a tervezet, de már előtte is, megjelennek a dolgot ellenzők is, akik emberrablástól, de gyilkosságtól sem riadnak vissza. A helyzetet pedig csak súlyosbítja az ortodox "vasfejűek" pártjának erősödése, a törvények nélküli robot és az, hogy a becsapódás tervezett helye pontosan egybeesik Valhalla titkos városával.

Kiadó: Szukits

Kiadási év: 2005..
Eredeti cím: Isaac Asimov's Utopia, by Roger MacBride Allen
Fordító(k): Szalai Judit
Oldalszám: 359

Arthur C. Clarke: A gyermekkor vége




Ez pár nappal későbbi szerzemény, a krakkói útra vettem, hogy legyen mit olvasni a buszon (pedig előre nem is tudtam, hogy csupa z-kategóriás gagyifilm lesz... -erre készüljön fel, aki az Orange Ways-szel utazik, de a buszok tök jók:) ).
Clarke neve biztosan ismerősen cseng a sci-fit kedvelőknek, akinek mégsem, annak csak annyit, hogy az idén elhunyt író a műfaj egyik legmeghatározóbb alakja, de írói munkássága mellett például kidolgozta a távközlési műholdak pályájának elméletét...amiből egyetlen dollárt nem profitált, mivel elmulasztotta szabadalomként bejegyeztetni, egy jogász ismerőse lebeszélésének köszönhetően (tanulság: jól gondold meg, hogy hiszel-e egy jogásznak...).

A gyemekkor vége 1952-ben született, 1953 tavaszán Clarke átdolgozta, végül augusztusban megjelent. Tehát egy több, mint ötven éves műről van szó, amikor még szó nem volt holdutazásról, javában dúlt a szovjet-amerikai űrverseny, valamint friss bizonyítékok láttak napvilágot paranormális jelenségekkel kapcsolatban.
Az 1990-es újrakiadás kapcsán Clake tehát szükségét érezte az első fejezet újraírásának, aktualizálásának. Azért csak az első fejezetet érintette a dolog, mert a többiben egyáltalán nics zavaró "korhatás". Természetesen az eredeti első fejezet is helyet kapott a függelékben.

Hatalmas űrhajók jelennek meg a Föld egén, fedélzetükön egy idegen kultúra képviselőivel, akik teljesen megváltoztatják az emberiség életét. Béke és általános jólét kíséri a Főkormányzók felügyelete alatt töltött időt, de néhányan megkérdőjelezik ezt a hihetetlen jószándékot és mögöttes terveket sejtenek. Ezen gondolatoknak ad plusz táptalajt az is, hogy a Főkormányzók kerülik a közvetlen kapcsolatot az emberekkel.


Kiadó: Ulpius Ház (Galaktika Fantasztikus Könyvek)

Kiadási év: 2008..
Eredeti cím: Childhood's End
Fordító(k): F. Nagy Piroska, Németh Attila
Oldalszám: 239

Szívélyes Fahrenheit

Az utóbbi hetekben kimaradt a könyvek bejegyzése, megpróbálom pótolni...
Elsőként az Isaac Asimov és Martin H. Greenberg válogatta Szívélyes Fahrenheit novelláskötetet említeném, mely az1954. évi sci-fi "termés" általuk legjobbnak ítélt rövid történeteit tartalmazza és a győri bolhapiacon jutottam hozzá (az animecon után).
Nem akarom lelőni a poénokat, ami novellák esetében már csak a terjedelem miatt is könnyű lenne, ezért csak írókat említek: P. K. Dick, A. C. Clarke, Frederic Brown, de a többiek is a tudományos-fantasztikus irodalom nagy alakjai, ha másért nem is, de pusztán azért mindenképpen érdemes novellákat olvasgatni tőlük, hogy lássuk, mennyire térnek el, vagy éppen mennyire egyeznek meg a regényeikben megszokott stílusuktól.


Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadási év: 1993.
Eredeti cím: Isaac Asimov Presents The Great SF Stories: 16.
Fordító(k): Géher István műfordító szemináriuma (ELTE BTK Angol Tanszék)
Oldalszám: 406

2008. július 16., szerda

Steven Erikson: Éjsötét áradat

Steven Erikson (Steve Rune Lundin)egyike kedvenc szerzőimnek, nem csak a fantasy műfaján belül, hanem minden téren. Az Éjsötét áradat a tízkötetesre tervezett A Malazai Bukottak Könyvének regéje sorozat ötödik része, de nem csak terjedelme miatt jelentős a mű, hanem a kortárs fantasy megújításának kísérlete miatt is. Kifejezetten előremutató, progresszív stílusa, a semmi máshoz, de tényleg egyetlen más fantasyhez sem hasonlító világ, valamint az a képesség, hogy egyszerre kidolgozott jellemű szereplők százait képes kezelni és mesterien váltogat az egymástól akár évezredekre, korszakokra lévő idősíkok között, szintén kiemeli és már-már tolkieni jelentőségűvé teszi az írót.
Az éjsötét áradat viszonylag lazán kapcsolódik a korábbi négy kötethez, inkább amolyan háttértörténet féle (igen, ez egy majd' nyolcszáz oldalas háttértörténet), de persze ki tudja, hogy milyen szerepe lesz még a következő öt kötet során...
A fő szál a korábbi történetekből megismert Tiste Edur, Trull Szengár népének regéje, egy ősi háborúnak végetvető árulás és az arra épülő hamis ideológia mentén szerveződő új szembenállás a letherek gyarmatosító törekvéseivel szemben. Valami viszont felborítja az események tervezett rendjét: idegen erők avatkoznak közbe, a Nyomorék Isten egy becsvágyó és büszke, de még vértelen kardú Tiste Edurt szemelt ki a foltos kard forgatójának és ezért nem engedi meghalni az ifjút, aki hamarosan megváltoztatja a Tiste Edurok életét.
A zseniális Tehol Beddikt és szolgája, a néha megdöbbentő dolgokat művelő Poloska törekvései a Lether Királyság gazdaságának összeomlasztására, már csak hab a tortán, még ha ebben egy élőhalott tolvajnő is részt vesz. És az ősi erők Letheras városában sem nyughatnak.
Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2008.
Eredeti cím: Midnight Tides (A Tale of the Malazan Book of the Fallen)
Fordító(k): Fehér Fatime (Oberon Műfordító Bt.)
Oldalszám: 780

2008. július 8., kedd

Szergej Lukjanyenko: Alkonyi őrség


Jelen szöveg a Fény ügye
szempontjából érdektelen.
Éjszakai Őrség

Jelen szöveg a Setét ügye
szempontjából érdektelen.
Nappali Őrség
És igen, harmadszor is Őrségek!


Valaki felfedte egy embernek a Másfélék létezését. Ez még nem olyan nagy baj. De megígérte neki, hogy valódi Másfélévé változtatja. Nem vámpírrá, nem alakváltóvá. Valódi Másfélévé. Mindkét Őrség és az Inkvizíció is névtelen levelet kap, de ki az, aki tudja az Inkvizíció címét?...
A közös vizsgálat során felbukkanni látszik egy mitikus, réges-régen elveszett ereklye, egy hihetetlenül erős Setét boszorkány, aki mégis mintha a Fénynek segítene, s a régi barátok sem azok, akiknek hittük őket.
Másrészről új karakterek is bekerülnek a történetbe, valamint felhangzik a következő, rendkívül változatos szöveggel bíró dal, persze nem komolyan veendő dologként:

,,Már régen nem ontottam ki emberbélt,
Emberbélt már réges-rég nem ontottam ki.
És csak most vettem észre, nem is oly rég,
Hogy emberbélt réges-rég nem ontottam ki.
Pedig megesett, hogy ontottam ki emberbélt,
Köztünk a legkülönbül én ontottam ki,
Mindünkért helyt állva ontottam az emberbélt,
Mindünk helyett az emberbélt magam ontottam ki.


Megesik most is néha, hogy ontok emberbélt,
De nem mint régen, most más egészen,
Egészen más, ha ontok emberbélt,
Már sosem ontok úgy, mint valaha régen..."


Hát erre kíváncsi leszek filmen...


Kiadó:Ulpius-ház (Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat)
Kiadási év: 2008.
Eredeti cím: Szumerecsnüj dozor
Fordító(k): Weisz Györgyi

Oldalszám: 380





Szergej Lukjanyenko, Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség



Jelen szöveg terjesztése tilos,
mivel a Fény ügyére nézve
ártalmas.
Éjszakai Őrség

Jelen szöveg terjesztése tilos,
mivel a Setét ügyére nézve
ártalmas.
Nappali Őrség


Lukjanyenko tetralógiája második kötetének megírásában társszerzőként a Rejtő Jenőt kedvenc írói között tudó orosz cyberpunk író, Vlagyimir Vasziljev (Szívek és gépek 1997) is közreműködött.
Mint az a cím alapján egyértelmű, a huszadik század végének Kelet-Európájában játszódó történet a másik oldalt előtérbe helyezve mutatja be az események folytatását, de feltűnnek a régi szereplők, így Anton és Szvetlana is természetesen.
Mi történik, ha egy Setét boszorkány és egy Fénypárti mágus egymásba szeret anélkül, hogy tudnának a másik valódi énjéről? Mi történik, ha a Fénypártiak túlságosan megerősödnek? Kicsoda Vitalij Szergejevics Rogoza? Szvetlana túlélheti a Tükörrel vívott küzdelmet?
És természetesen az Inkvizíció prágai székhelyén folyó tárgyalás sem mellékes az események szempontjából.





Kiegészítés: Megnéztem a Nappali őrségből készült filmet. Hát...biztosan én vagyok túl kritikus, de senkinek nem ajánlom. Amilyen jó a könyv, olyan nézhetetlen a film... A könyv története csak nyomokban bukkan fel, amit meghagytak, azt is átírták. Gyakorlatilag a főbb szereplők neve maradt csak meg, egy teljesen más történetbe helyezve, amihez képest Bombadil Toma kihagyása A gyűrűk urából bocsánatos bűn... De az a legrosszabb, hogy maga Lukjanyenko is dolgozott a forgatókönyvön, szóval nem is értem a dolgot... Ha az én regényemból gyártanának ilyen hulladékot, hetedíziglen beperelnék mindenkit, akinek köze volt a gyalázathoz, Szergej meg jóváhagyja... Ez lenne a különbség az orosz és a közép-európai mentalitás között?




A könyvből azonos címen film is készült, az előzőnél nagyobb költségvetésből... (http://www.youtube.com/watch?v=ZtVD97ss7rU )
Kiadó:Ulpius-ház (Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat)
Kiadási év: 2007.
Eredeti cím: Dnyevoj dozor
Fordító(k): Weisz Györgyi
Oldalszám: 410

2008. július 1., kedd

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Jelen szöveg terjesztése jóváhagyatik,
a Fény ügyét előremozdítandó.
Éjszakai Őrség

Jelen szöveg terjesztése jóváhagyatik,
a Setét ügyét előremozdítandó.
Nappali Őrség


A magyar Mysterious Universe sorozat olvasóinak némileg ismerős lehet a stílus, bár valószínűleg Lukjanyenkónak semmi köze az Anthony Sheenard, Harrison Fawcett és egyéb művészneveken alkotó hazánkfiaihoz.


A közeli, de mégis rejtélyesen távoli Moszkva ad helyszínt a négy kötetből álló, az elmúlt tíz évben kultikussá emelkedő történetnek, bár a szálak messzebb vezetnek... Lukjanyenko szerencsére már nem tartozik a "régivonalas" szovjet-orosz scifiírók közé (1968-ban született), így a "nagy orosz valóság" sem érezhető annyira a műben. A modern díszletek mögött azonban annál ősibb dolgok rejtőznek, a hétköznapi emberek között Másfélék kóborolnak az utcákon, a Setét és a Fény mágusai, alakváltói, boszorkányai és vámpírjai. Mindez inkább fantasyre jellemző szereposztás, mégis scifinek nevezném így az első kötet után a tetralógiát, meg van rá az ok. Az igazi kérdés viszont nem a műfaj, hanem hogy mi is Anton szerepe és ki mozgatja a szálakat...vagy valami más?


Frissítés 2009 február 14-én: elég sok találatot eredményeztek a jelen könyv digitális változatára történő rákeresések, úgyhogy utánanéztem, az eredmény .prc formátumban itt meglelhető...


A könyvből film is készült, ami világhírűvé tette a sorozatot (http://www.youtube.com/watch?v=yMHQsjgQDrA).
Kiadó:Ulpius-ház (Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat)
Kiadási év: 2007.
Eredeti cím: Nocsnoj dozor
Fordító(k): ThuróczyGergely

Oldalszám: 436