2008. november 6., csütörtök

Chinua Achebe: Széthulló világ

Nno, barátaim!

Antropológiatanárunk, Kürti professzor adta fel kötelező olvasmánynak a könyvet az első félévre. Már akkor valószínűsíthető volt, hogy nem mindennapi olvasmány lesz, még ha kicsit nehezen megszerezhető is...
...és tényleg. A könyvtárból minden példányt kivettek, antikváriumban nem találtam (igaz, csak két helyen kerestem eddig). Még szerencse, hogy valaki ki tudta venni máshonnan és így hozzám is eljutott :)

Az 1958-ban megjelent mű máig érvényes jelentést hordoz, és itt nem csak az euroamerikai "civilizáció" átkos hatásaira kell gondolni, melynek terjesztésével javarészt kiirtották a nem indogermán népek adott esetben sokkal ősibb kultúráját, hanem arra a küldetéstudatra is, mely szerint az írónak feladata, hogy a világot kendőzetlenül mutassa be, még ha az az aktuális "hatalom" ideológiájával nem is összeegyeztethető.

A könyv első részében Achebe megidézi ősei kultúráját, az ibók népének hagyományos mindennapjait tabukkal, birkózóversenyekkel, mesékkel, földműveléssel, leánykéréssel, énekekkel és minden egyébbel, ami szintén fontos. Történetünk főszereplője, Okonkwo egy semmirekellő, "carpe diem" életet élő apának a gyermekeként mindent önerőből volt kénytelen létrehozni, makacssága, ereje és hagyománytisztelte volt ebben a segítségére, s csakhamar faluja legnagyobbja lett. Hiába azonban a hagyománytisztelet, ha mégis vét az ősi törvények ellen, ezért száműzetés vár rá és családjára, hét évre anyja nemzetségéhez kell visszatérniük.
A világ nem csak Okonkwo körül változott meg: az európaiak ekkoriban kezdtek eljutni Afrikának ibo-lakta területeire és hozták magukkal a szokásos dolgokat: fegyverek, járművek hittérítők... A második részben a falu lakosságát hittérítők próbálják meg áttéríteni a keresztény hitre, agresszíven fellépve a "pogányok bálványai és babonái" ellen. Néhányan persze meg is térnek (elsősorban a kitaszítottak és az alacsonyabb rangúak), de Okonkwo egyik fia is keresztény lesz, s ezzel kivívja apja haragját a fehér térítők ellen.
Letelt hát a hét év, Okonkwo végre visszatérhetett eredeti falujába, csakhogy a fehérek már oda is eljutottak és alapos munkát végeztek: a templomon kívül bíróságot és új közigazgatást is kiépítettek börtönnel, erőszakos idegen rendőrökkel, kereskedőkkel... Ráadásul a térítést eddigi frontális menetét is átalakították: iskolákat építettek a fehérek, ajándékokat osztogattak és gyógyszereket, így Okonkwo visszatérése senkit nem érdekelt igazán. A korábbi rendszerből és harmóniából zavar és őrület lett, a fehér ember nem volt képes megérteni a feketék kultúráját, hanem mindenáron a saját logikátlan rendszerét akarta rájuk erőltetni. Okonkwo megpróbált lázadni ez ellen, de nem járt sikerrel. Egy bekezdést azért talán kapott a kormányzó A Niger alsó folyása mentén élő primitív törzsek pacifikálása című könyvében.


Ritka, hogy egy könyv eleinte szórakoztasson és új ismeretekkel lásson el, aztán pedig tehetetlen dühöt váltson ki belőlem, ez most megtörtént. Európai létemre "mindig is" mélységesen elítéltem a "nagy nyugati civilizáció" nagyképű, önmagát felsőbbrendűnek, a kulturális fejlődés legfelsőbb fokának tartó hozzáállását és azt, ahogyan a keresztények (én is meg vagyok keresztelve!) a csupa jóság Isten nevében egész népeket, kultúrákat tesznek tönkre, törölnek el, mindezt azért, mert nem képesek felérni ésszel azt, amit a "civilizálatlan vadember" évezredek óta tud: nem elnyomni kell másokat, hanem megismerni és megérteni őket. Természetesen magyarként nem szükséges olyan példákat felhoznom, mint az aztékok vagy az afrikai törzsek leigázása/kiirtása, épp elég, ha visszatekintünk olyan ezer évvel ezelőttre, és felidézzük, hogy milyen hatása is volt a hatalmas kultúrával, kiterjedt mitológiával rendelkező magyarságra a kereszténység államvallássá tételének. Igen, haladásellenes és károsan nacionalista gondolatok ezek bármely "nyugati", vagy éppen "neoliberális értelmiségi" szemében, attól még viszont tény marad: hihetetlen sokszínűség veszett oda (az emberi életeket nem is tekintve) a "dicsőséges" hódításoknak köszönhetően,
Chinua Achebe pedig elég bátor volt ahhoz, hogy erre rámutasson.

Kötelezően ajánlott mindenkinek!


Kiadó: Európa
Kiadási év: 1983

Eredeti cím: Things Fall Apart
Fordította: Béres Mária, Tandori Dezső (versek)
Oldalszám: 292

nno = Isten hozott!

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Én csak eredeti nyelven olvastam, úgy nagyon szép és tényleg dühítő.
    Viszont más ötletem nem lévén tudom ezt ajánlani (ha tévedek bocs, de erről nem írsz a blogodban, így hátha újdonság):

    Jurij Ritheu: Amikor a bálnák elmennek
    A neten fönt van pdf-ben, magyarul könyv formájában egyszer találkoztam vele kicsi kék, sárga papíron...olvasd el:-)! Üdv: Ági

    VálaszTörlés
  2. Üdv!
    Ezt még nem olvastam, de felírom a listára és megpróbálom megszerezni, nagyon köszi :)

    VálaszTörlés