2010. november 27., szombat

Suzanne Collins: Futótűz

Az éhezők viadala folytatásában az események komolyabbá válnak, a gyilkos játékot megnyerő Katniss Everdeen és társa, Peeta pedig azon veszik észre magukat, hogy egy új lázadás jelképévé lettek. 
Az előző lázadás hetvenöt kudarcba fulladt, erre emlékeztetnek az évente megrendezett viadalok, ahol minden szektorból egy fiúnak és egy lánynak ki kell állnia és képességeihez mérten helytállni a másik huszonhárom fiatallal szemben, halálos küzdelemben. Katnissék most arra készülnek, hogy ők lesznek a soron következő viadalon körzetük kisorsolt áldozatainak mentorai, felkészítői - a fellángoló lázadáshullám miatt felbőszült kapitóliumi vezetés viszont nem hagyja, hogy ilyen olcsón megússzák. 

Suzanne Collins jó technikával ír, könnyen-gyorsan-szórakoztatóan olvasható a trilógia második része is, az elsőhöz hasonlóan szintén egy délutánomba telt elolvasni, ami azért jól mutatja, hogy az esetleges hibák ellenére mennyire lekötött. 

2010. november 26., péntek

Suzane Collins: Az éhezők viadala

Tegnap kaptam egy újabb recenziós példányt az Agavétól, amihez viszont illett elolvasni az előzményt is, ezt Nita adta kölcsön. 
A molyos értékelések alapján érdekes, posztapokaliptikus történetnek tűnt Az éhezők viadala, én pedig mindent szeretek, ami jó sci-fi, úgyhogy talán nagyobb elvárásokkal kezdtem a trilógia első részéhez, mint kellett volna. Sajnos részben csalódnom kellett, ezt már az elején érdemes leszögezni... 


2010. november 12., péntek

Glen Cook: A Fekete Sereg / Lappangó Árnyak / A Fehér Rózsa

Aki olvasta már Steven Erikson fantasysorozatának eddig megjelent részeit, kizárt, hogy más véleményre jusson: a Fekete Sereg a Hídégetők ikertestvérei. No nem fizikailag és nem is a hadszervezetük, annál inkább az a jellegzetes, sötét cinizmus és humor, mely egyformán jellemzi mindkét alakulatot. Ráadásul a múltjuk és jelenük is hasonló, régen sokan voltak, ma már egyre kevesebben, a végén pedig... (Na ezt nem tudom, mert egyik sorozatból sem fordítottak még le eleget.
A továbbiakban igyekszem nem lelőni a poénokat, azok is nyugodtan elolvashatják a bejegyzést, akik korábban még nem találkoztak a könyvekkel (leszámítva az utolsó könyvhöz tartozó részt). A lényeg, hogy fantasykedvelőknek mindenképpen ajánlott sorozat. 

2010. november 11., csütörtök

Mongol népzenei és egyéb koncert/előadás (mongol kulturális évad 2010, második rész)

Egy nappal az előző bejegyzésben szereplő Hurd koncert után a Hagyományok Házának nagyterme is megtelt mongolokkal és néhány európaival (főként az ELTE keleti szakos hallgatói), akik az Ulánbátor Népi Együttes, a Mongol Köztársaság két Érdemes Művész (vagy valami hasonló) díjjal kitüntetett operaénekese, két balett-táncos és az Ulánbátori Állami Cirkusz két akrobatája produkcióját jöttek meghallgatni/megtekinteni.  A helyszín nagyon szép, az esemény pedig az alantiak esetleges apró negatív felhangja ellenére szórakoztató és érdekes volt, az pedig egészen meglepő, hogy a többi külfölditől eltérően milyen jól beszélnek magyarul az itt élő mongolok. 

Hurd koncert (mongol kulturális évad 2010, első rész)

Az idei év a mongol kultúra iránt érdeklődőknek sokféle programot tartogat(ott). Kezdődött a Magyar-Mongol Baráti Társaság holdújévhez kötődő rendezvényével még februárban, melyen egy az 1950-es évek környékén készült ismeretterjesztő filmet is levetítettek Mongóliáról, aztán tavasszal a mongol-magyar diplomáciai kapcsolatfelvétel 60. évfordulója alkalmából Magyarországra látogatott a mongol miniszterelnök, mely eseményen az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia és a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum munkatársai tartottak előadásokat, illetve fotókiállítást is rendeztek. Ősszel a Hurd mongol rockegyüttes adott felejthetetlen koncertet az A38 hajón, egy nappal később pedig egyéb mongol zenészek, énekesek és táncosok mutatták be tudásukat a Hagyományok Házában, illetve tegnap a Makadám Mérnök Klub adott (viszonylag szűkös) helyet A Földgömb expedíciós szakosztálya által rendezett előadásnak. 

Egyik kedvenc mongol együttesem, a Hurd nem sokkal a mongol rendszerváltás után, 1993-ban alakult, tagjai mára neves, több díjjal kitüntetett zenészek, akik sok új mongol zenekar megalakulását is támogatták. Mérlegük jelenleg hat stúdióalbum, három koncertlemez és egy válogatásalbum. Mindezt természetesen úgy érték el, hogy zseniálisan jó rockzenét játszanak és a szövegeikben sem hódoltak be a globalizmusnak: a könnyűzenében népszerű angol nyelv helyett mongolul énekelnek, vállalva, hogy így kevesebb emberhez jut el a zenéjük. 
Részletesebben a koncertről a hajtás után:

2010. november 7., vasárnap

Dan Simmons: Hyperion (2010)

Valahol, a 29. századi emberiség uralta térszelet peremvidékén létezik egy bolygó, mely John Keats befejezetlen, Hyperion című verséről kapta a nevét. Egy bolygó, amely a jelek szerint kulcsfontosságú a jövőre vonatkozóan, egy bolygó, ahol hatalmas, földalatti labirintusok terülnek el, ahol a legendás Időkripták épületegyüttese minden fizikai törvényszerűségre rácáfolva visszafelé halad az időben, és ahol az isteni megtestesülésként tisztelt - vagy éppen rettegett lény, a Shrike él a különös, életveszélyes növényzettel borított fennsíkon.