2011. december 18., vasárnap

I. M. Banks: Anyag

Iain M. Banks hetedik Kultúra-könyve, az Anyag eleinte nem árul el sokat sci-fi mivoltából. A regény látszólag egy középkori, fejletlen civilizáció csatározásai közepette a királyi udvarban lejátszódó politikai összeesküvésről és azok utóhatásairól szól. A könyv a régi uralkodó aljas meggyilkolásával kezdődik, ettől kezdve kapunk betekintést a király két fiának történetébe. Az árulással, orgyilkosokkal és titkos cselszövésekkel azonban Banks rajongói korántsem elégednének meg. 

Ez így ugyanis kevés egy jó sci-fi történetének, sokkal inkább illene egy középkorban játszódó regény lapjaira. Adjunk hozzá egy olyan bolygót, ami egy négydimenziós térben létezik, számtalan élőszinttel rendelkezik és mindegyik az embertől eltérő, furcsa és kiszámíthatatlan űrlényekkel van benépesítve. Emellett szükség van még néhány szuperintelligens űrhajóra, és egy egész galaxist átfogó politikai összeesküvésre. Ha ez megvan, lépjen a történetbe a Kultúra, egy utópisztikus társadalom, amelynek tagjai messiás komplexusuk globális kiterjesztéseként abban lelik örömüket, hogy fejletlenebb társadalmak csatározásaiba szólnak bele. Ha mindez megvan, akkor eljutunk az Anyaghoz, amely már egy olyan történet, amellyel a szerző korábbi rajongói is megelégedhetnek. 

2011. november 6., vasárnap

Dan Simmons: Hyperion bukása


Mivel pillanatnyilag Mongóliában tanyázom és a posta elég drága, a friss agavés sci-fiket unokatesóm olvassa helyettem (nem mint ha egyébként nem tenné :]). Olvassátok az egyik legjobb science fiction sorozat legfrissebben megjelent, második kötetéről szóló ismertetőt az ő tollából: 


Dan Simmons Hyperionjának folytatásában, amely az 1821-ben elhunyt John Keats azonos című költeményének címét hordozza, elkezdődik a Titánok háborúja az emberiség távoli jövőjében. A Hyperion bukása sok szinten érintkezik a 18. század végén született romantikus költő munkásságával és folyamatosan felbukkan a görög istenek háborúja fiatal és erős teremtményeikkel, a Titánokkal, mint ahogy a könyvben az emberiség, a Számkivetettek csatáznak egymással és Shrike nevű rejtélyes teremtménnyel (lsd. Dan Simmons: Hyperion, 2010) az ember teremtette mesterséges intelligenciák és egy bukott isten felügyelete mellett.

A Hyperion bukása közvetlenül az előző könyv eseményeit folytatja, ám a Tau Ceti Center válságterméből, a galaxis lakott és civilizált részének, a Hegemóniának a központjából. Ezen a sorsdöntő napon jelenti be a Hegemónia és a Mindenség vezérigazgatója Gladstone igazgatónő a háborút a Számkivetettek ellen. A háborút, ami a Hyperion megvédéséért robbant ki, és ami a Mag MI-jei, ezeknek az ember által teremtett, jövőbe látó mesterséges intelligenciák szerint, totális, megjósolhatatlan kimenetelű háborúba taszítja az emberiség Hegemóniáját. Ennek ellenére az MI testület nem siet lebeszélni az eltökélt Gladstone-t. A hat zarándok és Het Masteen, a fa igaz hangja, életét a Hyperion bolygón John Keats, a főszereplő költő tolmácsolja az olvasónak. A Joseph Severn néven bemutatkozó költő Gladstone tudásának forrása az álmaiban megjelenő valós események miatt, de hamar az igazgatónő fölé kerül és elkezdi átlátni a világ életét befolyásoló eseményeket.  Az előző könyvből a történeteiken keresztül megismert szereplők, a Konzul, Het Masteen, a magánnyomozó Brawne Lamia, a költő Martin Silenus, Sol Weintraub, akinek lánya visszafelé öregszik és Fedhman Kassad a katona a menekülés minden reménye nélkül szállnak szembe a Shrike-kal. Az ő cselekedeteik fogják meghatározni az események kimenetelét, míg történeteik az Időkripták völgyéhez kötik őket. Ezek között az időben, ki tudja milyen jövőből, visszafelé haladó ijesztő műtárgyak között bolyonganak, szeretnek és szenvednek, és harcolnak a Shrike-kal, de még inkább az egyre tornyosuló rejtélyek hadával. 

2011. október 27., csütörtök

G. Norman Lippert: James Potter sorozat


Ez a mostani rendhagyó blogbejegyzés lesz, legalább három szempontból: egyrészt praktikus okokból nem követem a korábbi bejegyzéssablont, másrészt meg nem jelent könyvről írok, harmadrészt olyanról, ami nem is fog megjelenni. G. Norman Lippert James Potter sorozata ugyanis nem hivatalos folytatása J. K. Rowling Harry Potter szeptalógiájának, bár az átlag fanfictionök közül messze kiemelkedik.

Aki nem olvasta a HP-sorozatot, itt hagyja abba és válasszon másik bejegyzést, aki viszont olvasta, kizárt, hogy ne emlékezzen az utolsó könyv utolsó fejezetére.

Ez adta az ihletet Lippertnek a regényei megírásához: a főszerepben James Sirius Potter, Harry legidősebb fia található, aki az első könyv, a James Potter és az Ősök udvara elején (az apjáról szóló sorozathoz hasonlóan) éppen megkezdi tanulmányait a Roxfortban. A Harryék iskoláskora óta eltelt idő alatt persze sok minden megváltozott, a kastélynak a Voldemort elleni ütközetben megsérült részeit újjáépítették, néhány régi tanár helyére újak kerültek és az eredeti sorozatban megszokott szereplők gyerekei járnak már ide. A környezet ugyanakkor kellemesen ismerős és ezt a szerző is jól kezeli: ahogy az olvasónak nosztalgikus élmény a beosztási ceremónia, a Griffendél klubhelységében ücsörgő diákok, a bagolyház, a kviddicspálya, Hagrid kunyhója, a fúriafűz, a mozgó lépcsők és a beszélő portrék, James is ugyanúgy ismeri őket szülei és barátaik sztorijaiból. A tulajdonképpen fölösleges körök lefutása, vagyis a környezet bemutatása így jócskán lerövidül és annál több hely jut a tényleges kalandokra, meg persze azokra a dolgokra, melyek megváltoztak.

2011. szeptember 21., szerda

Blogszünet


Üdv! 
Néhány hónapig Mongóliában vagyok részképzésen, ami azzal jár, hogy sokkal kevesebb könyvet olvasok, mint általában, úgyhogy a blogot az eddiginél is ritkábban fogom sajnos frissíteni. Rendszeresen januártól lesznek megint bejegyzések, addig olvassátok a mongóliás blogomat :) 

2011. augusztus 13., szombat

Pierrot - Szélesi Sándor: Jumurdzsák gyűrűje (könyv)

Évekkel ezelőtt, valamikor 2005 táján, rábukkantam a neten egy játékdemóra, ami a Jumurdzsák gyűrűje címet viselte. Valami nyomozgatós izé volt, talán még angolul is, különösebben nem kötött le. Később hallottam, hogy végül mászkálós játék helyett interaktív film lett, aztán tavaly a játék fogatókönyvírója, Pierrot és Szélesi Sándor (aki Anthony Sheenard néven ismert inkább a magyar sci-fi olvasók között) regényt is készítettek belőle. Ez utóbbit sikerült megnyernem az SFportal játékán tavasszal. 
Ifjúsági irodalom ugyan, de azért felnőtt olvasóknak is szórakoztató olvasmány. 

2011. július 21., csütörtök

Philip K. Dick: Timothy Archer lélekvándorlása

Aki arra számít, hogy sci-fit fog olvasni, csalódnia kell. A Timothy Archer lélekvándorlása ugyanis még csak annyira sem sci-fi, mint a "trilógia" korábbi részei, a VALIS vagy az Istenek inváziója, sokkal inkább teológiai-filozófiai eszmefuttatás, mint ha csak Philip K. Dick érezte volna halálának közeledtét és egyfajta önmegnyugtatást keresett volna munkája során saját maga számára. 
Bár ez a szerző utolsó befejezett műve, mégis fogyasztható, akiben pedig van némi filozófiai érdeklődés és háttértudás, kifejezetten élvezni fogja a könyvet. 

2011. június 19., vasárnap

Anthony Sheenard: Vadászat egy szimurgra

A Mysterious Universe sorozat jól ismert és talán meghatározónak is nevezhető része a kortárs magyar sci-finek. Könnyű, kalandos és jól megírt történetek általában, valahonnan a többé-kevésbé távoli, tarka jövőből, semmi különösebben magasröptű gondolat, de szórakoztatóak (és végső soron ez az irodalom egyik legfontosabb szerepe vagy mi). Utoljára tavaly októberben adták ki A Démoncsászár fejvadászait Dave Howard (Mészáros László) tollából, a héten pedig a sorozat egyik ötletgazdája, Anhony Sheenard (Szélesi Sándor) szokásos hőse, York Ketchikan következő kalandja jelent meg, melynek címe és központi eleme a Vadászat egy szimurgra.

2011. június 8., szerda

Tim Powers: Ismeretlen vizeken

A kalózirodalomnak nincs túl nagy hagyománya egy ilyen szárazföldi országban, mint a miénk, elsősorban ezért is lettem kíváncsi rá, hogy mit is tudnak a kortárs külföldiek. Korábban csak J. F. Coopertől olvastam A vörös kalózt, Illetve Rónaszegi Miklós A királynő kalóza c. művét, de egyik sem volt az igazi (Dékány András tengerészregényei akkor már lényegesen közelebb álltak hozzám ifjúkoromban, de azok nem kalózosak). Persze hallgatok Alestormot és láttam az eddigi három A Karib-tenger kalózai filmet is, meg kipróbáltam a fészbúk kalózangol verzióját (a The Pirate Bay oldalt most inkább ne keverjük ide :D), de kalózkultúra terén még mindig hiányos a műveltségem. 
Szóval kapóra jött, hogy a közelgő negyedik rumvedelős-kardozós-dzsonideppes komédia forgatókönyvírója fantáziátlan volt és egy már megírt regényt vett alapul, a film reklámértékén felbuzdulva pedig egy hazai kiadó ráállt a témára és lefordíttatta Tim Powers művét, az Ismeretlen vizeken-t. 

2011. május 29., vasárnap

Izing Róbert: Támadás az űrből! - A nagy budapesti ufóinvázió

"Támadás az űrből! - A nagy budapesti ufóinvázió" Egy könyv ilyen címmel és borítóval, 2011-ben? Ez vagy valami vicc, vagy olyan dolog, amit alaposabban szemügyre kell venni.
Az Agave Könyvek könyvheti újdonsága sci-fi ponyva a kifejezés legnemesebb értelmében: komolyan nem igazán vehető, de annál szórakoztatóbb és pörgősebb történet, ami a vége felé némi tanulságot is tartogat. Munkában vagy vizsgaidőszakban megfáradt agyaknak kiválóan pihentető olvasmány Izing Róbert retro-scifije, csapjatok le rá június 2-6. között a Könyvhéten az Agave standjánál, vagy találkozzatok személyesen a szerzővel a könyv bemutatóján, május 31-én.

2011. május 26., csütörtök

Andrzej Sapkowski: Vaják I. - Az utolsó kívánság


Amióta 2007-ben megjelent a The Witcher c. számítógépes játék és megtudtam, hogy az eredetije egy lengyel fantasy-novellasorozat egy bizonyos Andrzej Sapkowski tollából, folyamatosan szidtam a magyar kiadókat, hogy hogy lehetnek ilyen hülyék, hogy nem fordítják le és jelentetik meg reménykedtem benne, hogy talán egyszer magyarul is olvasható lesz a Ríviai Geralt, a fantasy, a szláv mitológia, a kocsmafilozófia, akasztófahumor és egyéb összetett szavak különféle nők meg lények változatos elegyéből álló világban kóborló mutáns szörnyvadász, vagyis az egészen jól sikerült hivatalos magyar fordításban vaják története. 
Nos, erre múlt hétig kellett várni.

2011. május 8., vasárnap

David McCandless: Az információ gyönyörű - Infografika


Szeretnéd tudni, hogy mennyi széndioxid jut a légkörbe egy tonna disznóhús előállítása során?* Elgondolkoztál már azon, hogy Izlandon, Csehországban, Vietnamban vagy Kubában magasabb-e az ateisták aránya?** Nem tudod, hogy mi az a Caffé Breve?*** Foglalkoztat, hogy mivel harmonizál az édeskömény?**** Mit hallgatnak legtöbben a last.fm-en?***** A facebookos statsztikák alapján az év melyik időszakában leggyakoribbak a szakítások?****** Ha nem, az sem gond, ebben a könyvben sokkal több téma felbukkan, mint amennyi beleférne egy blogbejegyzésbe és a világ iránt minimálisan érdeklődő olvasó egészen biztosan talál benne érdekes dolgokat. 

Először csak egy gyors megnézésre került a kezembe David McCandless könyve, Az információ gyönyörű, aztán pár héttel később megnyertem a kiadótól, azóta véletlenszerűen belelapozgatok időnként, egyben végigolvasni nem annyira jó. 


2011. május 6., péntek

Robert Jordan: A világ szeme 1-2.


Kíváncsi voltam egy ideje, hogy mitől olyan népszerű író Robert Jordan, mert az eddig olvasott egyetlen kisregény nem volt túl meggyőző. Még április elején kezdtem el olvasni A világ szeme első kötetét, most már a A nagy hajtóvadászat (a sorozat második része) második köteténél járok és egyre jobban tetszik a sztori és a világ. 

2011. április 3., vasárnap

A. E. van Vogt: A nulla-A világa

Valahol olvastam Philip K. Dick egy olyan megjegyzését, hogy az első regényei megírásakor nagy hatással volt rá A. E. van Vogt, olyannyira, hogy a történetei szerkezeti felépítését vette alapul pár korai munkájához. Ezzel felkeltette a kíváncsiságomat és szerencsére jelent is meg magyarul műve, két évvel ezelőtt, az Agave gondozásában. 
Az már  csak most, a bejegyzés írása közbeni keresgélés során derült ki, hogy pont A nulla-A világa tette P. K. D.-re a legnagyobb benyomást... 

2011. március 28., hétfő

Lengyel József: Keresem Kína közepét

Kezdem úgy érezni, hogy az előző rendszerben csak Kínáról legalább annyi útleírás jelent meg, mint minden más vidékről. Ezekkel általában ugyanaz a probléma: telenyomták őket a marxista ideológiához és történetíráshoz szorosan hozzátartozó, ma viszont már enyhén szólva is nevetségesnek ható kifejezésekkel, illetve Kína olyan ütemben változott és változik, hogy ezek a sok évtizeddel ezelőtti élménybeszámolók legföljebb kortörténeti dokumentumként számítanak, de még annak sem mindig túl jók. Lengyel József alliteráló című könyve viszont pont egy elég érdekes időszakban, egészen konkrétan 1960-ban keletkezett, még az 1966-ban kezdődött és "kulturális forradalom" néven elhíresült ostoba rombolás előtt, de már a hasonlóan... mondjuk így: érdekes "nagy ugrás" megindítása után. 

2011. március 27., vasárnap

Boglár Lajos (ford.): Eldorádó - Perui ősmondák (Az inka birodalmának mondáiból)

Kicsit sajnáltam, hogy nem a két hete lezajlott Holnemvolt Fesztivál előtt olvastam a könyvet, de így utólag kiderült, hogy teljesen fölösleges lett volna: az ott fellépő perui mesemondó, César "El Wayqui" Villegas ugyanis teljesen más jellegű történeteket mesélt. Mindazonáltal érdekel Dél-Amerika, viszont sajnos nem tudok túl sokat a bolygónak azon részéről, így hát adott volt, hogy Boglár Lajos Eldorádóját is elolvassam - írni viszont messze nem vagyok képes annyit róla, mint azt egy ázsiai mesegyűjtemény esetében tenném. 

2011. március 25., péntek

Trenka Csaba Gábor: Egyenlítői Magyar Afrika

Alternatív történelmi regényt írni egyszerre nehéz és könnyű feladat. Egyfelől nehéz, mert hatalmas háttértudás szükséges hozzá, ha az ember olyasmit akar összehozni, mint A rizs és a só évei Kim Stanley Robinsontól; másfelől talán könnyű, ha valaki kisebb léptékben dolgozik, nem távolodik el annyira a közelmúlt valós eseményeitől és így hagyja kibontakozni szerzői fantáziáját, mint Trenka Csaba Gábor az Egyenlítői Magyar Afrika című regényében, ahol szocialista helyett fasiszta diktatúra van a világ kilátástalanabbik felén, Afrikában pedig magyar gyarmat. 

2011. március 18., péntek

Ray Bradbury: Gyógyír búskomorságra

Ray Bradbury lassan tíz éve kedvenc íróim egyike, ezért különösen örülök, hogy az Agave időről időre megjelenteti egy-egy novelláskötetét, melyek közül a legfrissebb a Gyógyír búskomorságra. Jellegzetes Bradbury-stílus, a szokásosnál kevesebb sci-fi és több furcsaság az ötven éves novellagyűjteményben, rajongóknak kötelező, de kezdőkötetnek is ideális lehet. 

2011. március 15., kedd

Robert E. Howard: Solomon Kane történetei

Az egész úgy kezdődött, hogy még tavaly megnéztem egy Solomon Kane című filmet, amiben az egyház kötelékeiből kilépett címszereplő mindenféle ronda és vérszomjas kreatúrát fosztott meg az evilági létezéstől, afféle viktoriánus horror-fantasy stílusban. Nem rajongok a túlkecsapozott filmekért, de ebben érezhető volt valami átgondoltság és érdekesen elütött a korábban látott fantasyktől, úgyhogy amikor később teljesen véletlenül megtudtam, hogy az eredetije egy novellasorozat, arra is kíváncsi lettem. Múlt héten a Könyvudvarban a kezembe akadt, occó' volt, elhoztam. Még aznap sikerült befejezni, sajnos nem győzött meg. 

2011. március 14., hétfő

Lovranits Júlia: A varjasboszorka

Bár egy mesekönyvről szól, ez a bejegyzés maga a megelevenedett sci-fi. Lovranits Júlia magával ragadó mesekönyve ugyanis még nem jelent meg, tehát a nem túl távoli jövőből írok róla :) 
A blogot nézegetve kideríthető, hogy felnőtt férfiember létemre nem vetem meg a meséket, de az érdeklődésem elsősorban népmesékre irányul a "műmeséket" pedig bizonyos távolságtartással szemlélem (na jó, Lázár Ervin pl. kivétel). 
A varjasboszorka két története viszont levett a lábamról... 


2011. március 5., szombat

Schweiger Szilvia: A róka árnyéka - Távol-keleti mesék felnőtteknek

Na már jó régen volt fikázós bejegyzés, úgyhogy íme egy új. Persze azért van jó része is, de az a népmesék kiagyalóinak, továbbadóinak, átköltőinek és lejegyzőinek az érdeme, a szerző sajnos összesen annyi pozitív dolgot tett, hogy összegyűjtött egy csokornyit Japán, Kína és Korea rókás meséiből. A kommentárokat jobb lett volna kihagyni... 

2011. február 27., vasárnap

Boglár Lajos: Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók

A mai Brazília "felfedezésének" ötszázadik évfordulójára jelent Boglár Lajos "Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók" című könyve. Az évforduló dacára a szerző célja mégis az, hogy az olvasóval tudassa: a brazil föld több ezer éves kulturális hagyatékot őriz. Ötszáz év gyarmati és később is bevándorlók által dominált időszak azonban nem múlik el nyomtalanul, az ősi kultúra már a huszadik század közepén-második felében is csak nyomokban élt - a helyzet valószínűleg mára sem fényesebb. A Boglár Lajoshoz hasonló kultúrantropológusok viszont szerencsére - az őslakók és az érdeklődők szerencséjére - kötelességüknek érezték és érzik, hogy dokumentálják a kulturális gyökereket és megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák, de a cél természetesen nem múzeumfalvak létrehozása. 

2011. február 25., péntek

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 (könyv)

Szergej Lukjanyenko után egy újabb orosz, a valami miatt nem magyar fonetikával átírt nevű Dmitry Glukhovsky is megjelent a szórakoztatóirodalmi piacon posztapokaliptikus, az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódó kötetével. Bár a Metró 2033-ból készült népszerű játék jóval megelőzte a könyv magyar fordítását, a könyv esetében viszont kétséges, hogy lehet-e akkora siker, mint a Fény és a Setét erőinek küzdelme. Mert hiába a tényleg jól sikerült borító és a játék hátszele, ha a beltartalom minden próbálkozás ellenére nem tud elég hatásos olvasmányélményt nyújtani... 

2011. február 24., csütörtök

Steven Erikson: Csontvadászok

Steven Erikson hatalmas terjedelmű, A Malazai Bukottak Könyvének regéje címre hallgató fantasysorozatának ez a hatodik része. Önálló könyvként nem olvasható, de aki eljutott idáig, annak mindenképpen ajánlott folytatni: sok régi ismerős sorsát követhetjük tovább és néhány új, de legalább olyan stílusos karakter is akad. Ráadásul múlt héten megjelent a hetedik rész, A Kaszás vihara is, tehát minden körülmény adott, hogy ez legyen a kanadai szerző történeteit kedvelőknek a következő az olvasmánylistán.

2011. február 21., hétfő

Cso Sze-hi: A törpe


Mindannyian törpék vagyunk - hangzik el a kötetben, de valóban azok lennénk? Cso Sze-hi történeteinek szabálya szerint igen. Nincsenek túl fényes kilátásai a szereplőknek, mint ahogyan a huszadik század első felében élő koreai munkásrétegnek sem voltak - a szociális érzékenységet fölkelteni hivatott kötet alapvetően róluk szól.
A koreai gazdasági csoda árnyoldalairól szóló történetfüzér nem egy pozitív olvasmány, de távol-keleti érdeklődésűeknek nagyjából kötelező.


2011. február 20., vasárnap

Arthur C. Clarke - Gentry Lee: Ráma II.

A féltucat díjat elnyert Randevú a Rámával kétségtelenül örökre helyet kapott a science fiction irodalom legjobbjai között - mellesleg az egyik kedvenc könyvem -, folytatni a történetet viszont nem volt feltétlenül szerencsés húzás. Legalábbis ilyenformán, két szerzővel semmiképpen. Stílusra és mondandóra is gyökeresen eltér az eredetitől "előző résztől", ami csalódást kelt, de egy trilógia első részének elmegy. 

2011. február 19., szombat

William Gibson: Árnyvilág

A mindenki által érzékelhető világ mellett vannak a valóságnak olyan rétegei, melyekbe csak bizonyos személyek pillanthatnak be. Az egyik ilyen a geohackereké, akik olykor lenyűgöző, máskor inkább megdöbbentő, csak speciális felszereléssel látható virtuális alkotásokat helyeznek el a fizikai térben. A másik egy kubai-kínai csoport világa, akik nem egészen legális ügyletekből tartják fent magukat és valami különös, szinkretikus kultusz gyakorlói. Egy harmadik, részben rejtett valóságszelet bizonyos ügynökök számára van fenntartva, akik szintén nem riadnak vissza az illegalitástól. Ezek a rétegek viszont egy bizonyos ponton átfedik egymást, de nem feltétlenül úgy, ahogy az olvasó várná. 

2011. február 5., szombat

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az Amerikai istenek óta meggyőződésem, hogy Gaiman az urban fantasy műfajának egyik legjobb szerzője. A novellái ugyan szerintem elég gyengék, de a Csillagpor és a Terry Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák jól sikerült - és mint tegnap hajnalra kiderült, ez is. 

Anansi, az elterjedt mitológiai (és újabban urban fantasy) sablon szerint, legtöbb istenhez hasonlóan nem bírt megülni a legendák világában, hanem az emberek (leginkább nők) közé vágyott. Vénsége dacára meglehetős isteni vonzerővel bírt, melynek eredménye összetört női szívek és minden bizonnyal sok-sok gyerek lett, közülük az egyik Kövér Charlie, aki a főszereplője jelen történetnek. 

2011. február 4., péntek

Philip K. Dick: Az elektromos Lincoln

Ahányszor látom a címet, mindig egy többé-kevésbé környezetbarát luxusautó jut eszembe róla, még a könyv elolvasása után is. Pedig nagyon nem erről van szó, sokkal inkább egy tipikus Philip K. Dick sztoriról, egészen pontosan nem a drogos, hanem a mentális zavaros fajtából. A fülszöveg egyébként kissé megtévesztő, elég kevés szó esik arról, hogy a mesterségesen létrehozott személyiségeket milyen jog illeti meg és hasonlók, inkább egy pszichotikus "szerelmi kísérlet" (ami nem igazán szerelmi és csak az író, illetve az olvasó szemszögéből kísérlet) mozgatja a történetet. 

2011. február 3., csütörtök

John Man: Dzsingisz kán

Dzsingiszről mindenki hallott már. Talán még az is ismerősen dereng, hogy a világhódítót eredetileg Temüdzsinnek hívták, meg volt valami köze a tatárjáráshoz IV. Béla király idején (na ő kicsoda?)... ja nem, az Batu volt, az unokája. Szóval Dzsingisz kánról szól ez a könyv, aki meghódította a fél világot, megalapította a mongol államot és mellesleg egy halom gyereket is összehozott úgy hobbiszinten. 
Ha nem menedzser vagy, hanem történelem és kultúra iránt érdeklődő, javaslom, hogy felejtsd el a szerző másik könyvét a témáról, ez az igazi (és nem mellesleg kétszer akkora csak oldalszámra is, ellenben olcsóbb). Egyszerre történelem és huszonegyedik századi útleírás (az alap persze A mongolok titkos története, de hát ez mindig így van), a végén másfélszáz oldal pedig már abszolút aktuális jellegű. 

2011. február 2., szerda

David Gemmell: Legendás Druss első krónikája

David Gemmell első könyvében Druss mint híres-hírhedt, de már javakorabeli, megfáradt harcos jelenik meg, aki ugyan ősz szakállát meghazudtoló erővel és fürgeséggel képes forgatni nem kevésbé legendás csatabárdját, tényleges ereje mégsem fizikai. Na de hogy ténylegesen ki ő és hogyan vált legendává, azt az olvasóközönség csak kilenc évvel később (1993-ban), ebből a kötetből tudta meg. 

2011. január 1., szombat

2010 számokban

A molyos statisztikának némileg ellentmond a külön nyilvántartásom, mely szerint 2010-ben 160 darab könyvet olvastam el teljesen, az elejétől a végéig (vizsgaidőszakokban volt, hogy kötetenként csak pár tanulmányt kellett, az ilyet értelemszerűen nem számolom bele). A teljes terjedelem 48815 oldal volt, ez átlagosan 306 oldalt jelent - egyébként 52 és 976 között változik.