2011. február 27., vasárnap

Boglár Lajos: Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók

A mai Brazília "felfedezésének" ötszázadik évfordulójára jelent Boglár Lajos "Pau Brasil - Őslakók és bevándorlók" című könyve. Az évforduló dacára a szerző célja mégis az, hogy az olvasóval tudassa: a brazil föld több ezer éves kulturális hagyatékot őriz. Ötszáz év gyarmati és később is bevándorlók által dominált időszak azonban nem múlik el nyomtalanul, az ősi kultúra már a huszadik század közepén-második felében is csak nyomokban élt - a helyzet valószínűleg mára sem fényesebb. A Boglár Lajoshoz hasonló kultúrantropológusok viszont szerencsére - az őslakók és az érdeklődők szerencséjére - kötelességüknek érezték és érzik, hogy dokumentálják a kulturális gyökereket és megőrzésének fontosságát hangsúlyozzák, de a cél természetesen nem múzeumfalvak létrehozása. 

2011. február 25., péntek

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033 (könyv)

Szergej Lukjanyenko után egy újabb orosz, a valami miatt nem magyar fonetikával átírt nevű Dmitry Glukhovsky is megjelent a szórakoztatóirodalmi piacon posztapokaliptikus, az atomháború utáni Moszkva metróalagútjaiban játszódó kötetével. Bár a Metró 2033-ból készült népszerű játék jóval megelőzte a könyv magyar fordítását, a könyv esetében viszont kétséges, hogy lehet-e akkora siker, mint a Fény és a Setét erőinek küzdelme. Mert hiába a tényleg jól sikerült borító és a játék hátszele, ha a beltartalom minden próbálkozás ellenére nem tud elég hatásos olvasmányélményt nyújtani... 

2011. február 24., csütörtök

Steven Erikson: Csontvadászok

Steven Erikson hatalmas terjedelmű, A Malazai Bukottak Könyvének regéje címre hallgató fantasysorozatának ez a hatodik része. Önálló könyvként nem olvasható, de aki eljutott idáig, annak mindenképpen ajánlott folytatni: sok régi ismerős sorsát követhetjük tovább és néhány új, de legalább olyan stílusos karakter is akad. Ráadásul múlt héten megjelent a hetedik rész, A Kaszás vihara is, tehát minden körülmény adott, hogy ez legyen a kanadai szerző történeteit kedvelőknek a következő az olvasmánylistán.

2011. február 21., hétfő

Cso Sze-hi: A törpe


Mindannyian törpék vagyunk - hangzik el a kötetben, de valóban azok lennénk? Cso Sze-hi történeteinek szabálya szerint igen. Nincsenek túl fényes kilátásai a szereplőknek, mint ahogyan a huszadik század első felében élő koreai munkásrétegnek sem voltak - a szociális érzékenységet fölkelteni hivatott kötet alapvetően róluk szól.
A koreai gazdasági csoda árnyoldalairól szóló történetfüzér nem egy pozitív olvasmány, de távol-keleti érdeklődésűeknek nagyjából kötelező.


2011. február 20., vasárnap

Arthur C. Clarke - Gentry Lee: Ráma II.

A féltucat díjat elnyert Randevú a Rámával kétségtelenül örökre helyet kapott a science fiction irodalom legjobbjai között - mellesleg az egyik kedvenc könyvem -, folytatni a történetet viszont nem volt feltétlenül szerencsés húzás. Legalábbis ilyenformán, két szerzővel semmiképpen. Stílusra és mondandóra is gyökeresen eltér az eredetitől "előző résztől", ami csalódást kelt, de egy trilógia első részének elmegy. 

2011. február 19., szombat

William Gibson: Árnyvilág

A mindenki által érzékelhető világ mellett vannak a valóságnak olyan rétegei, melyekbe csak bizonyos személyek pillanthatnak be. Az egyik ilyen a geohackereké, akik olykor lenyűgöző, máskor inkább megdöbbentő, csak speciális felszereléssel látható virtuális alkotásokat helyeznek el a fizikai térben. A másik egy kubai-kínai csoport világa, akik nem egészen legális ügyletekből tartják fent magukat és valami különös, szinkretikus kultusz gyakorlói. Egy harmadik, részben rejtett valóságszelet bizonyos ügynökök számára van fenntartva, akik szintén nem riadnak vissza az illegalitástól. Ezek a rétegek viszont egy bizonyos ponton átfedik egymást, de nem feltétlenül úgy, ahogy az olvasó várná. 

2011. február 5., szombat

Neil Gaiman: Anansi fiúk

Az Amerikai istenek óta meggyőződésem, hogy Gaiman az urban fantasy műfajának egyik legjobb szerzője. A novellái ugyan szerintem elég gyengék, de a Csillagpor és a Terry Pratchettel közösen írt Elveszett próféciák jól sikerült - és mint tegnap hajnalra kiderült, ez is. 

Anansi, az elterjedt mitológiai (és újabban urban fantasy) sablon szerint, legtöbb istenhez hasonlóan nem bírt megülni a legendák világában, hanem az emberek (leginkább nők) közé vágyott. Vénsége dacára meglehetős isteni vonzerővel bírt, melynek eredménye összetört női szívek és minden bizonnyal sok-sok gyerek lett, közülük az egyik Kövér Charlie, aki a főszereplője jelen történetnek. 

2011. február 4., péntek

Philip K. Dick: Az elektromos Lincoln

Ahányszor látom a címet, mindig egy többé-kevésbé környezetbarát luxusautó jut eszembe róla, még a könyv elolvasása után is. Pedig nagyon nem erről van szó, sokkal inkább egy tipikus Philip K. Dick sztoriról, egészen pontosan nem a drogos, hanem a mentális zavaros fajtából. A fülszöveg egyébként kissé megtévesztő, elég kevés szó esik arról, hogy a mesterségesen létrehozott személyiségeket milyen jog illeti meg és hasonlók, inkább egy pszichotikus "szerelmi kísérlet" (ami nem igazán szerelmi és csak az író, illetve az olvasó szemszögéből kísérlet) mozgatja a történetet. 

2011. február 3., csütörtök

John Man: Dzsingisz kán

Dzsingiszről mindenki hallott már. Talán még az is ismerősen dereng, hogy a világhódítót eredetileg Temüdzsinnek hívták, meg volt valami köze a tatárjáráshoz IV. Béla király idején (na ő kicsoda?)... ja nem, az Batu volt, az unokája. Szóval Dzsingisz kánról szól ez a könyv, aki meghódította a fél világot, megalapította a mongol államot és mellesleg egy halom gyereket is összehozott úgy hobbiszinten. 
Ha nem menedzser vagy, hanem történelem és kultúra iránt érdeklődő, javaslom, hogy felejtsd el a szerző másik könyvét a témáról, ez az igazi (és nem mellesleg kétszer akkora csak oldalszámra is, ellenben olcsóbb). Egyszerre történelem és huszonegyedik századi útleírás (az alap persze A mongolok titkos története, de hát ez mindig így van), a végén másfélszáz oldal pedig már abszolút aktuális jellegű. 

2011. február 2., szerda

David Gemmell: Legendás Druss első krónikája

David Gemmell első könyvében Druss mint híres-hírhedt, de már javakorabeli, megfáradt harcos jelenik meg, aki ugyan ősz szakállát meghazudtoló erővel és fürgeséggel képes forgatni nem kevésbé legendás csatabárdját, tényleges ereje mégsem fizikai. Na de hogy ténylegesen ki ő és hogyan vált legendává, azt az olvasóközönség csak kilenc évvel később (1993-ban), ebből a kötetből tudta meg.