2013. január 31., csütörtök

Robert Silverberg: Majipoor krónikái

A Lord Valentine kastélya után már kaptam is le a polcról a következő könyvet, ha akartam volna, sem tudtam volna elszakadni Robert Silverberg gyönyörűen felépített világától. A Majipoor krónikái nem is okozott csalódást, visszarepített a gigantikus bolygóra és a rövid történetek során kicsit mélyebb betekintést nyújtott tízezer év történelmének néhány, talán véletlenszerűen, talán nagyon is okkal kiválasztott időszakába. 

2013. január 28., hétfő

Jo Walton: Among Others

Ezúttal ismét egy vendégblogger bejegyzését olvashatjátok, Balázs helyett viszont most csartak ragadott billentyűzetet, hogy a molyos értékelésénél lényegesen bővebben is megossza gondolatait egy vegyes érzéseket keltő, de mindenképpen érdekesnek tűnő olvasmányról, mely bizonyos szempontból eléggé hasonlónak tűnik a Ready Player One-hoz. Át is adom neki a szót: 

Valamikor tavaly nyáron figyeltem fel az Among Othersre, amikor egy külföldi sci-fi/fantasy oldalon kutakodtam egyéb információk miatt. Ami feltűnt, hogy jelentős elismeréseket kapott: Hugo díj, Nebula díj, Brit Fantasy díj... Mit tud ez a könyv? – tettem fel a kérdést magamnak. Később sikerült beszereztem Jo Walton regényét, és amikor éppen untam a frissen megjelent könyvek körüli általános buzgalmat a Molyon, elhatároztam, hogy most mást fogok olvasni.

2013. január 19., szombat

Robert Silverberg: Lord Valentine kastélya

Évek óta itt figyel már a polcomon Robert Silverberg okkal népszerű regénye, valami miatt mégsem olvastam el eddig. Talán azért, mert tartottam tőle, hogy mégsem tetszene annyira, talán azért, mert mindig volt valami új és ezt ínségesebb időkre tartogattam, tulajdonképpen mindegy is már. 2012-13 fordulóján, miután végeztem az Ítélet könyvével és nem mellesleg a Rukkolának köszönhetően sikerült hozzájutnom az eddig magyarul megjelent két folytatás hiányzó részéhez és a Lord Valentine kastélya új kiadásához, végül sorra került. 
Silverbergtől korábban alig olvastam (ebben azért a magyar könyvkiadás is ludas), nagyjából csak az Asimovval közösen írt Leszáll az éjt, illetve 2010 nyarának elején a Legendák novellagyűjtemény második kötetében egy novellát, ahogy látom, már akkor tervben volt a Majipoor-sorozat elolvasása, most pedig ennek a novellának az újraolvasása fog következni. 

2013. január 6., vasárnap

Tiziana és Gianni Baldizzone: Tibetben - Az úri zsiványok földjén

Az olasz szerzőpáros könyve az egyik legjelentősebb huszadik század eleji női Ázsia-utazó tibeti élményeinek ered nyomába. 1992-ben, hatvan évvel a belga-francia Alexandra David-Néel után meglátogatták Tibet és modern (vagyis húsz éve legalábbis még annak számító) technikával számos felvételt készítettek, akár csak elődjük. 

2013. január 4., péntek

Connie Willis: Ítélet könyve

Hugo- és Nebula-díj, időutazás, középkor, mindenféle kellemes hívószavak, még ha a borító alapján inkább női célközönségnek szóló műre is gondolna az ember, ezek mindenképpen meghozzák a kedvet az olvasáshoz, főleg, ha még Connie Willis jellegzetes humorát is számításba vesszük. Az Ítélet könyve a 2050-es évek környéki oxfordi egyetem történész-időutazóinak kalandjairól szóló sorozat bemutatkozó része és mint ilyen, kedvcsináló darab. 

2013. január 2., szerda

2012 legjobb könyvei - szubjektív lista és összegzés

Idén szokatlanul kevés könyvet, összesen 96 darabot olvastam, ami heti 1,9 kötetes átlagot jelent. Az elsődleges ok, hogy kénytelen voltam az olvasásra fordított időből elvenni más dolgok javára, de a csekély példányszámhoz viszonylag magas átlagos oldalszám járul: 331 oldal és idén nem is nagyon volt nagybetűs vagy ritkán szedett könyv az olvasmányaim között - a befejezett könyvek összesített oldalszáma 31 756. Nagyjából minden harmadik könyvről írtam csak bejegyzést, a molyon viszont sokkal többről olvasható rövid értékelés, jövőre ezen az arányon javítani kéne.

Az év elég erősen indult, Ray Bradbury klasszikusnak számító, Marsbéli krónikák c. novellagyűjteményének újrakiadása fontos mérföldkő a Bradbury-életműsorozatban és természetesen már akkor egyértelmű volt, hogy ha írok ilyen listát, helye lesz rajta. 
Májusban a Könyvfesztiválra az olvasóközönség elé lépett egy új, kortárs fantasztikus irodalmat megjelentető kiadó, az Ad Astra, elég nagy arányban az ő tevékenységüknek köszönhető az idei év annyit emlegetett nagyszerűsége sci-fi terén. Na persze az Agave és a Galaktika megjelenéseit se hagyjuk ki és így le is fedtük a vonatkozó stílus címeinek nagy részét. Első köteteik körül kettő is fölkerült a listámra: Paolo Bacigalupi minden fontos díjat megnyert regénye, A felhúzhatós lány kiváló darab, még ha némileg félre is értették néhányan (akik a cím és a fülszöveg alapján nyilván valami tingli-tangli, disztópikus "young adult" ponyvát vártak). Nemkülönben Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaja, melynek klasszikus stílusú borítója mögött nagyszerű cyberpunk-poszthumán detektívregényt takar. Szintén májusi darab a Vének háborúja John Scalzi tollából, egy újabb kötet, aminek minden magára valamit is adó sci-fi olvasó polcán ott a helye.
A júniusi Ünnepi Könyvhétre jelent meg Brandon Hackett régóta várt új regénye, Az ember könyve. A lista egyetlen magyar szereplője abszolút méltó a nemzetközi mezőnyhöz, komolyan mondom, Zsoldos Péter óta nem volt még ennyire jó szerzője a magyar sci-finek. Szintén a Könyvhétre érkezett a szintén rég várt Amerikai istenek bővített, évfordulós változata Neil Gaimantől. Ezt a könyvet valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, de ha netán mégis, katt át az értékelésre és utána tetszőleges netes könyvesbolt "megvásárolom" gombjára. 

A harmadik nagyszerű könyvheti kötet Ian McDonald gyönyörű története, A dervisház. Az egész évet visszanézve egyértelműen ez az idei év legjobb könyve, csak szuperlatívuszokban tudnék szólni róla, az meg egy idő után unalmas, úgyhogy itt abba is hagyom. 

A nyár további részében nagyjából egy említésre érdemes könyvet olvastam, Andrzej Sapkowski Vaják-sorozatának következő kötetét, A végzet kardját. Darabra talán lemaradásban van a fantasy a science fictionhöz képest az idei olvasmánylistámon, az a kevés viszont annál erősebb cím, a lengyel szerző műve is kötelező és nem mellesleg a nemzetközi haverkodást is segíti (az egy dolog, hogy "lengyel, magyar két jó barát", de ha Lemet és Sapkowskit is olvastál, akkor barátból testvérré avanzsálsz). 
Az ősz is komoly könyveket tartogatott: George R. R. Martin sok-sok éve várt könyve (úgy tűnik, idén elég sok rég várt megjelenés volt), a Sárkányok tánca már korábban megjelent, de csak most került terítékre és egyúttal visszaadta a hitemet a folytatásban. Elolvastam a tavaly megjelent Hyperion bukását Dan Simmonstól, októberre pedig az Endymion is kijött a nyomdából. 
Novemberben érkezett magyarul Ernest Cline nyolcvanas évek nosztalgiájától visszhangzó, színvonalas és szórakoztató könyve a Ready Player One, decemberben pedig Szergej Lukjanyenko Új Őrségének örülhettek az orosz urban fantasy rajongói, illetve Robert J. Sawyer WWW trilógiájának első része, a Világtalan, de az űroperákat olvasók sem maradtak karácsonyi ajándék nélkül: Vernor Vinge Tűz lobban a mélyben c. hatalmas kötete volt a tavalyi év utolsó olvasmánya, ami helyet kap a toplistán.

--

Könyvekben gazdag új évet kívánok minden olvasónak, tartsatok velem jövőre is és tetszikeljétek a Szubjektív Kultnaplót a facebookon! :)