2013. január 4., péntek

Connie Willis: Ítélet könyve

Hugo- és Nebula-díj, időutazás, középkor, mindenféle kellemes hívószavak, még ha a borító alapján inkább női célközönségnek szóló műre is gondolna az ember, ezek mindenképpen meghozzák a kedvet az olvasáshoz, főleg, ha még Connie Willis jellegzetes humorát is számításba vesszük. Az Ítélet könyve a 2050-es évek környéki oxfordi egyetem történész-időutazóinak kalandjairól szóló sorozat bemutatkozó része és mint ilyen, kedvcsináló darab. 

Érdekes, jól megírt regény, ami természetesen nem hibátlan. A 2054-es Oxfordon túlságosan érződik a kilencvenes évek hatása, mint ha a szerző nem mert volna eléggé elrugaszkodni a saját korától, nagyjából csak az orvostudomány bizonyos elemei és az időutazás helyezi a jövőbe a helyszínt, a túlságosan kihangsúlyozott vezetékes telefonok, már mai szemmel is nevetséges méretű tárhelyek és egyéb technikai dolgok alaposan belerondítanak az egyébként egészen szépen fölépített környezetbe. Ráadásul a történet jövőben (illetve tulajdonképpen a regény jelenében) játszódó szála eléggé kuszára is sikeredett, ráférne egy alapos húzás, így legfeljebb a feszültség és a jellemkomikum viszi el a hátán a történetnek ezt az idősíkját.

Az Oxfordi Egyetem
Ezzel szemben a középkori rész jóval kisebb "díszlettel" és kevesebb karakterrel dolgozik, talán pont ezért is ennyivel kidolgozottabb, valószerűbb. Nem sokat tudok a középkori angol vidéki életről, de az biztos, hogy a vidéki udvarház, ahova a főszereplő, Kivrin Engle kerül, él és a szereplők is színesek, valódiak. Nem mondom, az azért elég logikátlan, hogy egy huszonkevés éves lányt küldjenek át a "sötét középkorba" ahelyett, hogy elvárható óvatossággal esetleg történelmileg kevésbé felkészült, de fizikailag ilyesmire alkalmasabb felderítőkkel vizsgáltatnák meg a terepet, de Kivrin azért egész jól állja a sarat és nem is olyan erőltetett a szerepe, mint amilyennek eleinte gondoltam. A nyelvi akadályok megjelenítése kifejezetten jó, a fordító középkori kódexmaradványokat idéző mondatai kellemesen stílusosak, az eredetiben hagyott, franciás-németes (normann? szász?) párbeszéd-részletek még a rejtvényfejtő hobbinyelvészt is előhozhatják az olvasóból, jó angol- és átlagos némettudással kifejezetten sokat meg lehet fejteni belőlük. Persze azért jó lett volna végjegyzetben odatenni a fordítást, de ha valaki egy kukkot sem ért belőle, az sem megy az élvezhetőség rovására, inkább még erősíti is a hangulatot.

Középkori angol falu rekonstrukciója (forrás: English Heritage)
A két idősík ellenére viszonylag lineáris a történet és az én ízlésemnek kevés csavart tartalmaz, ugyanakkor vannak benne bőven említésre méltó elemek. Az idődimenzió automatikus paradoxonkerülő tulajdonsága kifejezetten érdekes ötlet, sok tarka és meglepő karakter fordul elő a lapokon és a dupla járvány leírása is jól sikerült. 

Összességében nem olyan rossz darab, de nem emelkedik ki a középszerű regények sorából és túl sok a bosszantó anakronizmus a jövő Oxfordjában. Azért kíváncsian várom a folytatást, ha abban több lesz a történés és a jövő is megtelik mobilkészülékekkel, elektromos járművekkel és internettel, akkor megbocsátom ennek a kötetnek a hibáit is. 

--
Kiadó: Metropolis Media (Galaktika)
Kiadási év: 2012
Eredeti megjelenés: 1992
Eredeti cím: Doomsday Book
Fordító: Sohár Anikó
Oldalszám: 544
ISBN: 9786155158186
Ár: 3990,- / 2995,- (Galaktika bolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon is elérhető. Iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új bejegyzésekről! 

2 megjegyzés:

  1. Nekem a nyelvek koruli szavak angol írásai nem tetszenek benne. Én kifejezetten unalmas-nak tartom. A katedrális sokkal jobb regény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fonyódi Tibor (Harrison Fawcett) időutazós-rómás Katedrálisa vagy Ken Follet középkorban játszódó története?

      Törlés