2014. március 24., hétfő

David Benioff: Tolvajok tele

Leningrád ostroma, népmesei jelképrendszerben. David Benioff regénye szimpatikus megközelítést alkalmaz, az eredmény nem kétszázhatvan oldal folyamatos erőszak, hanem emberközeli atmoszférájú történet, a háború jelentőségének kisebbítése nélkül. 

Nem szeretem a háborús regényeket. Nem szeretek emberek céltalan szenvedéséről, haláláról olvasni és azt sem, ha ezt erőszakkal nyomják bele az arcomba (ld. még: tetszőleges hírportál, tv-híradó stb.). A Tolvajok tele mégis tetszett. Hogy miért? A válasz egyszerű: ez nem egy tipikus háborús regény.

A mostanában a Trónok harca tévésorozaton dolgozó David Benioff jó érzékkel nyúlt a történethez. Gördülékenyen, életszerű párbeszédekkel, irodalmi utalásokkal és stílusos humorral fűszerezve adja elő a két fiatal srác történetét a nácik ostromolta Leningrádban és környékén. Ez a megközelítés nagyon sokat lendít a befogadhatóságon. A háború szörnyűségei szinte népmesei jelképrendszerben jelennek meg, a történet szinte tökéletesen behelyezhető V. J. Propp A mese morfológiája c. orosz varázsmese-elemzős kötetében felvonultatott rendszerébe. Nagyon rendben van az egész, boncolgathatjuk rétegről rétegre, minden szinten kerek a sztori, technikailag jól felépített, pont amilyennek egy rendes regénynek lennie kell.

A Szovjetunió bukása után újra Szentpétervár névre hallgató Leningrádot 1941 szeptembere és 1943 januárja között ostromolták a náci csapatok, a tervekkel ellentétben nem sikerült elfoglalni és megsemmisíteni a várost. A civil lakosságnak csak mintegy egyharmada menekült el az ostromgyűrű bezárulta előtt, állítólag a szovjet vezetés nem akart gyengének látszani, ezért nem evakuálták a hárommilliós várost és nem halmoztak fel kellő mennyiségű élelmiszer-tartalékot. A helyzeten az sem segített, hogy a német légierő már az elején lebombázta az élelmiszerraktárakat, innentől gyakorlatilag kiéheztetésre játszottak, amiben 1941-42 rendkívül hideg tele is a segítségükre volt. A leningrádiak az ostrom alatt gyakorlatilag mindent megettek, amit lehetett és gyakran azt is, amit nem. A kannibalizmus sem öncélú horrorelem a regényben, az elkeseredettebbek elegendő élelem híján valóban megették a náluk gyengébbeket. Nagyjából másfél év elteltével sikerült a szovjeteknek áttörni a náci blokádot, így el tudták látni élelmiszerrel és energiával a várost, a teljes felszabadulásra viszont újabb egy évig várniuk kellett.

(via lookatme.ru)
A Tolvajok tele 1942 januárjában játszódik. A város éhezik, a nácik rendszeresen bombázzák a várost, a szerző nagyapja, Lev Benyov pedig még tizennyolc éves sincs és egy önkéntes tűzoltóbrigád tagjaként ássa az árkokat nappal és őrködik házuk tetején éjjel. Legalábbis addig, amíg fosztogatásért le nem tartóztatják, innentől furcsa fordulatot vesz a történet. A börtönből ugyanis nem kivégzésre viszik jóképű, dezertőr katona cellatársával, hanem az NKVD egyik ezredese elé, aki feladatot ad nekik: szerezniük kell egy tucat tojást az ezredes lányának esküvőjére. Amilyen banális és a háború mellett súlytalan az ügy, olyan kilátástalan is: nem hogy tojás, egyáltalán ennivaló is alig van már az egész városban.

Hőseink azért megtesznek minden tőlük telhetőt, hiszen ha sikerrel járnak, élet és szabadság vár rájuk. De tojást találni tényleg nehéz, útjuk pedig veszélyes. A tél hideg, ennivaló híján legyengültek, de nem adják fel a reményt, hogy sikerül teljesíteni a rájuk bízott feladatot. Van, aki az életükre tör, más segít nekik, találkoznak partizánokkal és náci csapatokkal, közben pedig beszélgetnek olyasmikről, ami a hasonló helyzetben lévő tizen-huszonéveseket foglalkoztatja. Kolja ugyanis a női nem nagy tisztelője és amellett, hogy tulajdon bélműködéséről (illetve tartalom híján annak hiányáról) panaszkodik, kötelességének érzi, hogy a "kiszámított nemtörődömség" mestereként Levet is kitanítsa, gyakorlati bemutatókat is tartva.

David Benioff regénye nem próbál súlyos, komor háborús irodalomnak tűnni és ez így van jól. A kerettörténet szerint valós események ihlették a történetet - egészen konkrétan Benioff leült a nagyapjával egy diktafon elé, hogy beszélgessenek egyet az öreg fiatalkori emlékeiről -, a végső mű mégis közelebb áll a mesékhez, mint a dokumentumregényekhez. Itt az öreg király helyett egy belbiztonsági ezredes ad megbízást a hősnek, akinek tojásokat kell szereznie és nem táltos paripát vagy mágikus tárgyat, gonosz óriások helyett kannibálok fenyegetik testi épségüket, tündérek helyett a nácik által prostituáltnak tartott vidéki lányokkal találkoznak és nem sárkányt kell furfangos módon legyőzni, hanem... de ez már spoiler lenne.

A város az ostrom alatt és ma (kép: Szergej Larenkov)
Tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni a regény, de szerencsére nem így lett. Nem mondom, hogy ezentúl falni fogom a háborús regényeket, ez a műfaj még mindig nem érdekel, Benioff viszont olyan történetet hozott össze, amit bátran tudok ajánlani bárkinek, még azoknak is, akiket hozzám hasonlóan nem hoz lázba a háborús tematika. Jó könyv, érdemes elolvasni.

--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2014
Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: City of Thieves
Fordító: Gy. Horváth László
Borító: Shout
ISBN: 978 963 9861 63 3
Oldalszám: 268
Ár: 3095,- (borítóár), 2250,- (Fumax webbolt)
--
A Szubjektív Kultnaplót ezeken a felületeken is követheted: FacebookGoogle+ és Twitter. Ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelj a Molyon!

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése