John Scalzi: Vörösingesek

Három főtiszt és egy zászlós ülnek a köveken egy borgoviai földférgekkel teli barlangban. Melyikük fog meghalni? Eltaláltad. Na de miért pont ő? - John Scalzi ezzel a jelenettel indítja Vörösingesek című regényét, hogy aztán kiderüljön, a válasz sokkal furcsább, mint hinnénk. De addig még sok altiszt és közkatona fog elhullani... 

Hogy egy klasszikust parafrazeáljak: John Scalzinak könnyen megy az írás. Legalábbis ami a szórakoztatóirodalmat illeti, elég szép mennyiségben gyártja az elsősorban kikapcsolódásra szolgáló regényeket és novellákat, mint amilyen ez is. A Vörösingesek ugyanolyan akciódús, cinikus humorú, rendkívül gördülékeny és ügyesen szerkesztett ritmusú történet, mint a Vének háborúja-regények, vagy a Bezárt elmék, tetszőleges helyen pár oldalnyit beleolvasva elég nagy eséllyel meg lehetne tippelni, hogy ki a szerző. Ez egyszerre előny és hátrány is (de inkább előny): már a legelső oldaltól ismerős közegben érezhetjük magunkat és tudjuk, hogy valami ügyesen összerakott sztori vár, ugyanakkor a fordulatok ritmusa és súlya is ismerős, és az is egyértelmű, hogy semmi durván meglepőre nem lehet számítani. 

Ezúttal egy szándékosan erős Star Trek-utánérzésű regényt kapunk (mondhatni Star Trek-paródiát), ami elsőre akár még visszatartó erő is lehet, tekintve, hogy nevezett sorozat messze nem olyan népszerű idehaza, mint az Egyesült Államokban. De nem véletlen, hogy ezt nem hangsúlyozza túl a kiadó a magyar kiadáson/ban, igazából bármelyik űrhajós akció-kaland-sci-fi lehetne a kiindulási pont, éppenséggel Scalzi regényei is. A lényeg pedig úgyis a humor, illetve az, ahogy Scalzi megcsavarta a történetet.

(Natalie Metzger illusztrációja, a Scalzi által szervezett fanart-verseny második helyezettje)

Ahogy minden rendes (?) fantasy egy kocsmában indul, egy igazi (?) sci-fi magától értetődően ott kezdődik, hogy a főszereplő új állomáshelyre kerül. Andrew Dahl zászlóssal ennek szellemében a flotta legaktívabb hajója a kreatív nevet viselő Rettenthetetlen fedélzetére tartva találkozunk először. Andrew újonc, de így is feltűnik neki, hogy valami nem oké a hajón, ugyanis a szokásosnál jóval gyakoribb felderítő-akciók kivétel nélkül életveszélyes konfliktusba torkollnak, viszont valami rejtélyes oknál fogva kizárólag az alacsonyabb rangú katonák halnak meg ezek során (a címadó "vörösingesek", akiknek semmi közük A Pál utcai fiúk nemeziseihez), bizonyos tisztek a legdurvább szituációkat is túlélik. És persze ott van még a Doboz is a xenobiológiai laborban.

A Vörösingesek ugyanúgy egyetlen ötletre épül, mint a szerző többi regénye, ez pedig jelen esetben a következő kérdés: "Mi lenne, ha az élet úgy működne, mint egy akció-kaland-sci-fi?" A legtöbben valószínűleg elnevetgélnének egy sort a felvetésen, aztán elfelejtenék az egészet, de semmiképpen nem írnának belőle regényt. Scalzi viszont megtette, és nem is rosszul (bár azért ismerjük el, a Hugo- és Locus-díj nem annyira a regénynek szól, hanem sokkal inkább a szerző népszerűségének), az eredmény vegytiszta, minőségi szórakoztatóirodalom.

(Troy Zimmerman illusztrációja, a Scalzi által szervezett fanart-verseny győztese)

Értelemszerűen a Scalzira jellemzően cinikus humor a legerősebb összetevő, amit elsősorban az egészen változatos módon és mértékben őrült karakterek szállítanak. Ez önmagában azért nem lenne elég, de szerencsére hamar kíváncsi lesz az ember arra, hogy mi a fészkes borgoviai földféreg is van ezzel az egész "a tisztek vonzzák a bajt, de mégsem ők halnak meg" dologgal, az infóadagolás és a fordulatok ritmusa pedig elég ügyes ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést. Ez pedig fontos, kétszázhatvan oldal agymenést nehéz lenne élvezni, legyen mégoly' jó érzékkel összerakott is, kell a közeg és kontextus, hogy befogadható legyen.

Akik ismerik és szeretik Scalzi regényeit, valószínűleg már abban a pillanatban lendületből kosárba kattintották a könyvet, amikor az megjelent a előrendelhetőként a webboltokban, de legkésőbb a Könyvhéten lecsaptak rá az Agave standjánál. Akik viszont még nem olvastak tőle semmit, bátran kezdhetik ezzel a kötettel az ismerkedést, még a Star Trekkel sem szükséges képben lenni hozzá. Bőven elég, ha az ember látott egy-két nagyobb hollywoodi akciófilmet (legyen az sci-fi, fantasy vagy bármi más), esetleg nézett valaha hasonló témájú sorozatokat, illetve ugyanezek könyvbéli megfelelői is játszanak. A lényeg az, hogy ha elsősorban szórakozni szeretnél és valami könnyed, ugyanakkor színvonalas olvasnivalót keresel, a Vörösingesek nagyon jó választás.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Redshirts
Fordító: Pék Zoltán
Borító: Frank Rizzo
ISBN: 978 96 3419 103 2
Oldalszám: 266
Ár:  3280,-  2460,- az Agave webboltjában
--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)