2016. november 2., szerda

Ben H. Winters: Az igazság határán

Biztosan tudni szeretnéd? Jól gondold meg, mit válaszolsz, az igazság lehet felemelő, de roppant kegyetlen is. Az utolsó nyomozó-trilógia zárókötetében Ben H. Winters megmutatja, mi van az igazság határán és azon túl.

Az amerikai kisvárosi ex-nyomozó, Henry "Hank" Palace, a Maia becsapódása előtti utolsó heteket-napokat húga felkutatásának szenteli. Mostanra beérett a közelgő megsemmisülés okozta káosz, mindenki a maga módján próbál felkészülni a halálra, ez többnyire erőszakot, őrületet és hazugságokat jelent.

Már túl vagyunk az "és te mit tennél, ha tudnád, hogy pár hónap múlva megsemmisíti a földi életet egy bazinagy aszteroida?" jellegű kérdéseken, és jobb esetben az sem újdonság, hogy Ben H. Winters milyen jó érzékkel írja le a vidéki/kisvárosi USA pre-apokaliptikus mindennapjait. Hank már nyomozott, utazott, már csak a végjáték van hátra. Az igazság határán pontosan ennyi: az utolsó hét eseményei, melynek végén így vagy úgy, de elkerülhetetlenül lezárul a történet.

Érdekes volt végignézni a civilizáció széthullását a biztos pusztulás árnyékában, főleg, hogy globális szemszög és több nézőpont helyett egyetlen főszereplőnk volt, aki egy teljesen jelentéktelen városban élt. Ettől sokkal emberközelibb lett az egész, nem választott el biztonságos távolság az eseményektől, minden pillanatban az járhatott az olvasó fejében, hogy ő vajon hogyan viselkedne hasonló helyzetben (na meg olykor az is, hogy "Hank, ne legyél már hülye..."). Elgondolkodhattunk azon, hogy milyen törékeny az emberi együttműködésre épülő társadalom, és azon is, hogy menyire magától értetődő az, hogy van internet, a csapból folyik a víz, a boltban van áru (és eladó), a kórházakban pedig ellátják a rászorulókat - és úgy általában működik az infrastruktúra. De ez többé nem lényeges...

(a Quirk Books-féle kiadás borítójának részlete) 
A mindent lavinaszerűen elsodró anarchia pár hónap alatt szépen letisztította a terepet, a gyengék és/vagy kevésbé szerencsések elhullottak, most már csak azok vannak életben, akik kellően erőszakosak, gátlástalanok, ügyesek, szerencsések (stb.) voltak. A szélsőségek közül kigyomlálódott az átlag, Hank és a második kötetben megismert Cortez ugyanúgy nem találkoznak hétköznapi értelemben "normális" emberekkel, ahogy ők maguk sem azok, már ismerjük őket.

A végsőkig elszánt ex-nyomozó és a zsákmányra éhes kisstílű tolvaj párosa tökéletes alapanyag lehetne egy akcióban gazdag, komédiával fűszerezett (és a végén persze kellőképpen heroikus) kalandregényhez, melyben bejárják a káoszba süllyedt világot (vagy legalábbis az Egyesült Államokat) és jól megmentik a Földet az aszteroidától (a kínaiak segítségével). Csakhogy ez nem ez a fajta történet, Winters földhözragadt realizmussal igyekszik ábrázolni az eseményeket, emberfeletti képességű akcióhősök nélkül. Ha valaki megsérül, nem megy csak úgy tovább, a szereplők ugyanúgy törnek és véreznek, mint te vagy én, Hank legfeljebb a céltudatosságával emelkedik ki a tömegből, és ez az, ami még mindig életben tartja.

Winters az összes karakterét elviszi a határig - az más kérdés, hogy ez többnyire nem az igazság, hanem a fizikai- és mentális tűrőképességük határa -, nincs ez másként most sem. De hogy el tudják-e fogadni, amit a határon túl találnak, esetleg már jóval korábban megtöri őket az élmény... ez jobb, ha a regényből derül ki.

(Joseph Laney illusztrációja az első részhez | via)
Ezzel a résszel is meglepően gyorsan lehet haladni, Winters jó stílusban és gördülékenyen ír, amit a magyar fordítás sikerrel ad át. Az egyetlen hátránya ennek, hogy így túlságosan nyilvánvaló, hogy akár egy kötetben is kényelmesen elfért volna a történet és a trilógia-formátum tulajdonképpen fölösleges. Bár kétségtelenül jobban kézre áll egy kétszázhetven oldalas kötet, mint egy hatszáz oldalas, és így három ötletes borítót is nézegethetünk (itt nyilván a magyar kiadásra gondolok, a trilógia amerikai borítói többnyire eléggé fantáziátlanok). Ami pedig a második kötet végén felmerült kérdést illeti: volt néhány pont, ahol sikerült Wintersnek meglepnie, és a végkifejlet is kedvemre valóan bátor lett, így még szívesebben ajánlom a regényeket a krimi és a morális kérdések iránt fogékonyaknak.


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2016
Eredeti megjelenés: 2014
Eredeti cím: World of Trouble
Fordító: Orosz Anna
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978-96-3419-178-0
Oldalszám: 271
Ár:  3280,-  2460,- (a kiadónál)

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése