2008. július 28., hétfő

Roger MacBride Allen: Utópia


Allen az Asimov Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának farvizén haladó (volt hatása annak az emeltmagyarnek...) szerzők egyike. De szerencsére stílusban és tehetségben is kiemelkedik közülük, noha az élete vége felé járó Asimov már nem igazán érdeklődött az Inferno bolygó sorsa iránt, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó a trilógia. Mert hogy egy trilógiáról van szó, aminek ez az utolsó kötete, úgyhogy spoilerveszély...

A korábbi kötetekben megismeri, környezeti katasztrófa felé haladó Inferno az egyetlen olyan bolygó, ahol telepesek és űrlakók egyaránt élnek, a két embercsoport közötti különbség magyarázásába nem mennék bele, annyi elég, hogy az űrlakók a Földet első hullámban elhagyó, robot(rab)szolgákat használó társadalomban élő, hosszú életű emberek, míg a telepesek sok századdal később távoztak az emberiség anyabolygójáról és nem igazán szívlelik a robotokat.
Persze itt még az asimovi háromtörvényes robotokról is kéne beszélni, de az már tényleg hosszú lenne. Elég annyi, hogy az új kormányzó a bolygó megmentését egy vízjégben gazdag üstökösnek a felszínhez ütköztetésében látja, ahhoz pedig nem kell kozmológusi végzettség, hogy tudjuk, milyen pusztítást okozhat egy hegynyi szikla, ami meglehetős sebességgel csapódik a bolygónak... Amint napvilágot lát a tervezet, de már előtte is, megjelennek a dolgot ellenzők is, akik emberrablástól, de gyilkosságtól sem riadnak vissza. A helyzetet pedig csak súlyosbítja az ortodox "vasfejűek" pártjának erősödése, a törvények nélküli robot és az, hogy a becsapódás tervezett helye pontosan egybeesik Valhalla titkos városával.

Kiadó: Szukits

Kiadási év: 2005..
Eredeti cím: Isaac Asimov's Utopia, by Roger MacBride Allen
Fordító(k): Szalai Judit
Oldalszám: 359

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése