2009. február 20., péntek

Damien Forrestal: Doom - A pokol kapui/Tisztítótűz

Minden idők egyik legnépszerűbb játéka a jelenleg a harmadik résznél tartó Doom sorozat, legalábbis FPS kategóriában. Ettől függetlenül egyik résszel sem játszottam és még a filmet sem láttam, az viszont érdekelt, hogy milyen könyvet lehet kihozni egy játékból, amiről az a hír járja, hogy elképesztően lineáris a játékmenet, agyatlan lövöldözés az egész.

Nos, a könyv meglepően jó. Ez úgy értendő, hogy egy tisztességes sci-fit rakott össze Gáspár András, változatos szereplőkkel, sok nézőponttal, morális vonatkozásokkal és sok egyébbel. Annak alapján, amit a Wikipédiáról összehorgásztam, eléggé megváltozatták a dolgokat, de ez valószínűleg elkerülhetetlen volt.
Az eredetileg névtelen főszereplő a regényben Oleg Gontar, egy mutáns, akinek fizikai tulajdonságait előnyösen befolyásolta a nagyszülei idejében történt csernobili robbanás, illetve A. A. Milne (ld. még: Micimackó) taktikai tiszt, aki a történet elején súlyos sérüléseket szenved, tudatának másolata kerül az ukrán óriás, Gontar fejébe. Enyhén mátrixos beütés a csatlakozó az emberek tarkójában, amin keresztül adatokat lehet az agyba juttatni, illetve a Milne századost tartalmazó ROM-lemezt, bár ehhez XXL-es implant kell, de az idővonal fordított...

Szóval adott a mérhetetlenül ostoba, de strapabíró katona és az intelligens taktikai tiszt párosa (a számítógépes karakter és a játékos?), ketten indulnak a tébolyult pap, Fuentes szörnyeinek megfékezésére. Fuentes fegyenctársaival kitört egy marsi börtönből és elfoglalta a szupertitkos kutatóbázist, ahol egy furcsa objektumot vizsgálnak, ami reagál a közelben tartózkodó emberek gondolataira és képes valóra váltani azokat. És ha történetesen egy Fuentes-féle kerül a közelébe, akkor az eredmény a földi pokol (illetve ebben az esetben marsi).

A mindenféle szürreális szörnyetegek irtása fél oldal után unalmas lenne, úgyhogy menet közben Gontar visszaemlékezései tarkítják az eseményeket, illetve a rendszeres nézőpontváltás egyrészt Gontar és a fejében lakó Milne között; másrészt Fuentes, Milne hármas számú változata (avagy a második másolat) és jó pár epizódszereplő szemszögéből is követhetjük a történetet. Aztán amikor a marsi kutatóbázist megtisztították, felpörögnek az események. Fuentes elmenekül, kettős tudatú szuperkatonánk pedig követi a Földre, ahol Bogotától Moszkváig fél tucat templomban és környékén jelennek meg rendszertelen időközönként, a helyiek nem túl nagy örömére.

Nem hivatalos játékregénynek elmegy, meglepően olvasható példány a magyar könyvkiadás kilencvenes évekre jellemző, szerzői jogokat, esztétikus kinézetet, minőségi fordítást és szöveget semmibe vevő, sötét korszakából.

--
Kiadó: Valhalla Páholy

Kiadási év: 1995
Eredeti cím: Doom: Gates of Hell
Szerző: Gáspár András
Oldalszám: 298
--
A Szubjektív Kultnapló elérhető a Facebookon, a Google Plus-on és a Twitteren, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése