2009. május 27., szerda

Brandon Hackett: Isten gépei

Szeretem a hihető jövőképeket, főleg akkor, ha élvezetesen vannak ábrázolva. Márpedig itt erről van szó. Azt ugyan nem mondanám, hogy a valószínűsége egy pontosan ilyen jövő bekövetkeztének lényegesen magasabb lenne a nullánál, viszont a történet magját alkotó "technológiai szingularitásé" már annál inkább.

A történetről nem szeretnék túl sokat elárulni, sokkal jobb könyv ez, érdemes elolvasni. A fülszövegnek hozzávetőleg megfelelő információmennyiség elegendő: a jelen irányt viszonylag tartó technológiai fejlődés a huszonegyedik század első harmadának közepére eljut odáig, hogy az ember képes önmagánál intelligensebb gépek létrehozására, ez pedig hihetetlenül felgyorsítja a folyamatot. Azaz felgyorsítaná, ha a Föld nem kerülne egyik pillanatról a másikra egy vörös törpe körüli pályára, ami apokaliptikus állapotokat idéz elő. A bibliai párhuzamra rátesz egy lapáttal az univerzális fordítócsipek elterjedése, ami gyakorlatilag második Bábellé változtatta már korábban a világot. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a technológiai fejlődés visszaesik, viszont amikor az emberiség magához tér, elképzelhetetlen tempóban gyorsul tovább. Ebben igen nagy szerepet játszanak a szinte már követhetetlenül fejlett intelligenciával rendelkező mesterséges lények, a gammák, akiket az asimovi törvények újraértelmezéseként a "Chopra-elvek" szorítanak feltétlen lojalitásra az emberek felé.
Eleinte fölöslegesnek tűnik a Föld idegen környezetbe helyezése, de később, a technológiával párhuzamosan igencsak felpörögnek az események is és a legtöbb dolog értelmet nyer.

Úgy összességében az utóbbi idők egyik legjobb regénye, amit olvastam. Magyar vonatkozásban és világszerte is, remélem még sok hasonló színvonalú könyv fog kikerülni a szerző kezei alól, addig is a Poszthumán döntést még meg kell szereznem, talán az az egyetlen, ami kimaradt.

--
Kiadó: Metropolis Media
Kiadási év: 2008

Eredeti cím: -
Szerző: Markovics Botond
Oldalszám: 294

2009. május 21., csütörtök

Edgar Rice Burroughs: A Mars hercegnője

Edgar Rice Burroughs leginkább a huszonnyolc kötetre rúgó Tarzan-sorozatáról ismert, de azért más műfajban is alkotott bőven, például az a történetfüzér, aminek ez az első kötete, tizenegy részes. Persze a mennyiség nem minden, mint azt tudjuk...

A Mars hercegnője kulturális relativizmust nem ismerő regény egy "igazi virginiai úriemberről", aki egy furcsa baleset során meghal, de mégis életben marad és külső szomszédunkra kerül. A "vörös bolygó" persze lakott és tökéletesen megfelel a nevének: agresszív, "emberiességet nem ismerő", kegyetlen lények lakják, akik folyamatosan háborúznak. Illetve akad a marsi intelligens lényeknek egy másik alfaja (?) is, akik nem olyan harciasak, viszont hatalmas technológiai tudásuk van és már régóta figyelik a Földet. A Mars gravitációja kisebb, mint bolygónké, ezt Burroughs is tudta, hőse tehát óriásiakat képes ugrani és ügyesebb, erősebb minden marsinál, ez pedig épp elég, hogy elnyerje a legbefolyásosabb marsi úr lányának szerelmét. Itt azonban nem szakad meg a "felsőbbrendű fehérember" csodás képességeinek listája: képes utódot is nemzeni az amúgy tojással szaporodó marsi leányzónak, ezt már nehéz megállni gúnyos nevetés nélkül.

Azért hogy pozitív dolgokról is essék szó: a marsi gépek körvonalas leírása és a posztapokaliptikus világ ábrázolása elég jó, a tizenkilencedik-huszadik század fordulójára jellemző stílus pedig változatosságot jelent a sok "modern" olvasmány között.





Kiadó: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó
Kiadási év: 1990

Eredeti cím: A Princess of Mars
Fordító: Kádár Tamás
Oldalszám: 253

2009. május 20., szerda

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Valakinél olvastam egy figyelemfelkeltő kritikafélét a könyvről (nem sikerült újra megtalálnom), tulajdonképpen az inspirált, hogy elolvassam, mert a borítója láttán messziről kerültem volna a példányt. Persze biztos van akinek tetszik, szerintem szörnyű, ráadásul az ilyen-olyan "besszeller" és akármelyik újság(író) ajánlása, nem beszélve a hasonlítgatásokról, nos, ettől is kiráz a hideg. A hátsó borító szövege azért már egy fokkal jobb, még ha olyasmit is hangsúlyoz, ami a történetben csak háttér, de figyelemfelkeltő és marketingszempontból jól eltalált. Egy szó mint száz, magamtól nem vettem volna le még a könyvtár polcáról sem, és ez jól példázza, hogy egy el....tt borítónak nem szabad hinni, még ha a tapasztalat azt is mondja, hogy a külső utal a belsőre, mert ha nem is kincset, de pár óra könnyed szórakozást azért lehet így találni.

Egészen stílusos kis regényt sikerült az írónak összehoznia érdekes alternatív valósággal, ahol az emberek úgy vitatkoznak arról, hogy Bacon írhatta-e a Shakespeare-műveket, mint nálunk a hittérítők, különféle művészeti irányzatok hívei csapnak össze egymással és a rohamrendőrökkel, a Góliát Konszern irányítja Angliát és a titkosszolgálatnak irodalmi alosztálya van. Ebben a világban egy elvetemült csúcsbűnöző garázdálkodik, név szerint Acheron Hades (mellesleg a többi szereplőnek is ilyesmi "beszélő neve" van, ami néha eléggé elcsépelt hatást kelt), akinek intelligenciája, gátlástalansága ("alternatív erkölcse") és különleges képességei tulajdonképpen a "tökéletes gonosz" karikatúrájává teszik szegényt, de hát ez is a szerepe. Csakúgy, mint ellenfelének, az irodalmi osztályon munkálkodó Thursday Nextnek a tipizált szingli nő "eljátszása"; a felbukkanó egyéb szereplők szintén meglehetősen sablonosak. De nem is ez a lényeg, hanem a tömérdek irodalmi utalás, poén és szójáték, ami úgy is egészen szórakoztató, hogy a Jane Eyre-t nem is olvastam. Túl sokat azért senki ne várjon a történettől, elsősorban a poénok köré épül a könyv.

--
Kiadó: Láva Könyvkiadó
Kiadási év: 2008
Eredeti cím: The Eyre Affair
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár (a "harrypotteres")
Oldalszám: 382

2009. május 18., hétfő

Kevin J. Anderson: Sötétkard

A Star Wars univerzum kimeríthetetlen terepet kínál a szerzőknek; lehetőséget, hogy némi korlátok közé szorításért cserébe a regényük címlapján ott viríthasson a mindenki által ismert logó. Nyilván van valami minőségi ellenőrzés, ettől függetlenül mégis becsúsznak olyan írások, amikre egyet lehet mondani: valahogy nem az igazi...

Ilyen a Sötétkard is, mely az eredeti filmtrilógia után játszódik, abban az időben, amikor a Birodalom maradványai bizony még léteznek, hatalmas csillagrombolókkal, hadseregekkel, és nem igazán szívlelik az új rendszert. Csakúgy, mint a huttok, közismert óriásféreg-küllemű bűnözőink, akik a Halálcsillag terveit megszerezve csodafegyvert készülnek építeni birodalmi segédlettel, hogy ők uralhassák a galaxist. Derék köztársaságpárti barátainknak pedig egy a feladatuk: tudomást szerezni minderről és lehetőleg megfékezni a fenyegető veszélyt. Ebben nagy szerepet kapnak az új jedilovagok is, viszont mesterük, Luke Skywalker továbbra is meglehetősen tragikus sorsra van kárhoztatva... Azért apró finomságok akadnak, még ha a kerettörténet nem is az igazi.




Kiadó: Lap-Ics
Kiadási év: 1998

Eredeti cím: Dark Saber
Fordító: Szegi György
Oldalszám: 400

2009. május 16., szombat

Mi újság? 2009 május

A modern építészettel valahogy úgy vagyok, mint a vallással. Nem feltétlenül rossz dolog, vannak benne jó ötletek, de ennél azért valami meggyőzőbbet kéne nyújtania. Tudom, unalmas, hogy sorozatban fikázom a kortárs építészek nyilvánvaló remekműveit, a MARK felhozatala az én ízlésemnek viszont tényleg gyenge. Így visszanézve gyakorlatilag minden kapcsolódó bejegyzésben ugyanazt ismételgettem, úgyhogy most azt is megmondom, hogy mi tetszene: íves, természeti formák ihlette, természetes anyagokból (sok fa) készült épületek, harmóniában a környezetükkel (ami nem azt jelenti, hogy ocsmány betonvárosba hasonló új házat kell építeni), meg persze környezetkímélő technológia (passzívház).

A Földgömb hónapról hónapra fejlődik: sikerült egy nagyon jó számot összehozniuk májusra. Geoglifektől a keringő dervisekig, a tangótól a Szahara sokezer éves sziklafestményeiig, az Andok indiánjaitól a shaolin szerzeteseken át a bikaviadalokig: érdekes témák, jó fotók, csak kicsit rövidre sikeredett az újság.


Az év legjobb borítója eddig mindenképpen a National Geographicé: a márciusi után ez is egy kifejezetten jól sikerült példány. Afrika, polgárháborúk. Talán nem tudatosul mindenkiben, de a végső soron az európaiaknak köszönhető afrikai polgárháborúkat nem csak a lakosság szenvedi meg, hanem az állat-és növényvilág is. Persze ez a globalizált világot mozgató multicégeket nem érdekli különösebben, annál inkább a feltételezett északi-sarki olaj- és gázmezők: most éppen ezekért folyik a csata, egyelőre tárgyalóasztalok mögött és kutatóhajókon. Azért a múltat sem illik elhanyagolni: restaurátorokról is szól egy rövidebb cikk; két másik pedig az Édenről, kinek-kinek ízlése szerint: Kínában marketingcélokból Shangri La névre kereszteltek egy tartományt, a korallzátonyokról ilyesmi cím alatt írni meg már szinte közhely.

GEO: Aranytól csillogó egyiptomi kincsek; lipicai ménes Szilvásváradon (kirándulóhelynek is jó, ha valakit éppen nem érdekelnek a lovak); a nicaraguai forradalom eredménye ma; hatalmas tudományos műszerek a világ titkainak megértése szolgálatában; Darwin három.


Eléggé ritkán kerül a kezembe Galaktika, ami egyfelől meglepő, mert amúgy (akinek még nem tűnt fel:)) szeretem a sci-fit, másfelől viszont eddig még mindig csalódást keltett. A novellák legtöbbször nem igazán emlékezetesek, az egyéb témákról szóló cikkek is kevés újat tudnak mondani, jelen szám egyetlen értéke a másfél oldalas interjú Joan Slonczewskivel, de végső soron az is túl rövid. Azt hiszem, egy-két évig megint nem fogok ilyet venni.

Derek Landy: Skrupulus Fondor

A Harry Potter-jelenségnek köszönhetően az "urban fantasy" egyre inkább utat talál az ifjabb korosztályhoz is: e könyv egy újabb példa erre. Itt-ott fellelhető némi hasonlóság Lukjanyenko zseniális Őrség-tetralógiájával, de ez betudható a műfaji sajátosságoknak.

Adva vagyon egy több, mint figyelemfelkeltő borító és egy nem túl bonyolult történet, amolyan egyestés sztori a gyorsan olvasóknak, a célközönségnek azért talán két-három napjába is beletelik, mire elolvassa. Mivel lehet ezt még jobban integrálni a modern társadalomba? Hát egy weboldallal, ahol "interaktív tartalmat" is talál a kibercsemete. A kisbetűs nyugaton ez nyilván nem ismeretlen jelenség, nálunk viszont felettébb szokatlan, hát még az, hogy magyar nyelvű változatot is létrehoznak a neten. Az Ulpius kiadó valószínűleg nagy dobásnak szánta a sorozatot, hogy ennyi energiát fordított rá, valamit viszont mégis elrontottak, ha két évvel az első kötet megjelenése után sem jött ki a folytatás, ezt meg a kifutó könyvekkel kereskedő Könyvudvarban vesztegetik potom pénzért.

Ja, azért a sztoriról is illene mondani valamit. Egy tizenkét éves kislány, Stephanie, miután gyanús dolgokkal foglalkozó nagybátyja nem egészen tisztázott körülmények között elhunyt, mindenféle furcsa eseményekbe keveredik, amiben nagy szerepet kap egy beszélő csontváz (lásd a borítón), gonosz varázsló, vámpír- és zombifélék, és mindez egy Haggard nevű, brit tengerparti városkában játszódik (nem összekeverendő a német metálzenekarral). A cél pedig természetesen a világ megmentése.




Kiadó: Ulpius-ház
Kiadási év: 2007

Eredeti cím: Skulduggery Pleasant
Fordító: Juhász Viktor
Oldalszám: 333