2010. november 26., péntek

Suzane Collins: Az éhezők viadala

Tegnap kaptam egy újabb recenziós példányt az Agavétól, amihez viszont illett elolvasni az előzményt is, ezt Nita adta kölcsön. 
A molyos értékelések alapján érdekes, posztapokaliptikus történetnek tűnt Az éhezők viadala, én pedig mindent szeretek, ami jó sci-fi, úgyhogy talán nagyobb elvárásokkal kezdtem a trilógia első részéhez, mint kellett volna. Sajnos részben csalódnom kellett, ezt már az elején érdemes leszögezni... 


A könyv első részében elvileg meg kéne ismernünk valamelyest a világot és a szereplőket, ami több okból sem történik meg. Egyrészt az egyes szám első személyben, ráadásul jelenidőben megírt történeteknek van egy olyan hibája, hogy ha a szerző következetes próbál maradni, semmi nem derül ki azon kívül, amit a szereplője érzékel és gondol, tehát a környezet megismerése korlátozott, a teljes háttéré pedig lehetetlen. Másrészt a karakterek erősen sablonosak, nincs egyéniségük, egytől egyig díszletek - na nem a Kapitólium játszmájában, melyet az egyes körzetek feletti diktatórikus irányítás fenntartásáért folytat, hanem Suzanne Collins, az itt-ott előbukkanó részletek alapján, realisztikusnak szánt regényében. Csakhogy a hatás eléréshez nem díszletfigurák, hanem hús-vér emberek szükségeltetnének... Apropó vér: ugyan Battle Royale-ihletésű a sztori, a kecsapot már közel sem szórja olyan bőven az író, aki ilyesmire számítana, vegyen vissza a vérszomjából. 

A kötet kétharmadát kitevő második részben a viadal menetét követhetjük nyomon a tizenhat éves Katniss Everdeen szemszögéből, akinek a felkészülés (értsd: különféle testtájak többszörösen hangsúlyozott szőrtelenítése, sminkelés, ruhapróbák, szerelmi ügyek - na jó, itt-ott azért minimális harci és túlélési kiképzés is befér a szépészeti műveletek közé) után az életéért kell küzdenie, illetve inkább rejtőznie. Aztán az események egy-két életszerűbb pillanattól eltekintve kiszámíthatóan és túl szerencsésen alakulnak - de poénokat nem akarok lelőni, a végét találja ki mindenki maga olvasás közben. 

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: The Hunger Games
Fordító: Totth Benedek
Oldalszám: 299

5 megjegyzés:

  1. Erről mindig a pizzásdobozos észlelésed jut eszembe =)
    (a blogspotot meg ismételten vigye el az ördög)

    VálaszTörlés
  2. :D Ami azt illeti, nekem is... :D
    (Miért? Ez az egyik legjobban használható blogszolgáltató...)

    VálaszTörlés
  3. (csak öt másikat néztem meg jobban, azok közül három jobb volt, egy pedig csak pár napja üzemelt, egy meg nagyon béna volt, de a kommenteket az sem ette meg ;))

    VálaszTörlés
  4. Livejournalt és Wordpresst próbáltam csak ezen kívül, azok nem tetszettek igazán... Blog.hu-ba és Freeblogba csak belenézem, olyan regisztrációm még nincs :D

    VálaszTörlés
  5. Ami késik, az csoszog, mondja tanult barátném. ;D

    VálaszTörlés