2011. április 3., vasárnap

A. E. van Vogt: A nulla-A világa

Valahol olvastam Philip K. Dick egy olyan megjegyzését, hogy az első regényei megírásakor nagy hatással volt rá A. E. van Vogt, olyannyira, hogy a történetei szerkezeti felépítését vette alapul pár korai munkájához. Ezzel felkeltette a kíváncsiságomat és szerencsére jelent is meg magyarul műve, két évvel ezelőtt, az Agave gondozásában. 
Az már  csak most, a bejegyzés írása közbeni keresgélés során derült ki, hogy pont A nulla-A világa tette P. K. D.-re a legnagyobb benyomást... 

A szerzőről: 
Alfred Elton van Vogt (1912-2000) jellegzetes és népszerű alakja volt a sci-fi aranykoraként emlegetett, huszadik század közepi időszaknak. Holland származású, de Kanadában nőtt föl és a második világháború vége felé Hollywoodba költözött. Eleinte novellákat publikált, 1941 óta hivatásos íróként működött. A nulla-A világa 1945-ben folytatásokban, 1948-ban pedig könyvalakban jelent meg. 

A történetről: 
Hatvanhat évvel ezelőtti munkáról van szó, ebből adódóan a technikai és tudományos részletek meglehetősen elavultak, a történet viszont bőven elegendő ahhoz, hogy ne ezen mosolyogjunk és/vagy bosszankodjunk olvasás közben. 
2650-re a Földön elterjedt a nulla-A, vagyis nem arisztotelészi logikára épülő gondolkodás és társadalmi rendszer. A nulla-A szellemben felnőttek számára egy állítás nem pusztán igaz vagy hamis (mint ahogy a történetben igen gyakran felbukkanó hazugságvizsgálók jelzik), hanem ennél több logikai értéke lehet. Ez a gyakorlatban nagyjából úgy nyilvánul meg, hogy alaposabban és pontosabban képesek elemezni helyzeteket, valamint a nulla-A tréningnek köszönhetően önmagukat is jobban uralják. 
Főszereplőnk, Gilbert Gosseyn is képzett nulla-A, így elég jó esélyekkel indul a Játékok Gépezete megmérettetésén, mely szerkezet teszteli a hozzá forduló embereket és képességeiknek megfelelő tisztséget ad nekik az emberiség hierarchiájában. A legjobbak, az évenkénti játékok nyerteseire pedig a Vénusz hatalmas esőerdeinek utópisztikusan ideális társadalma vár. Gosseyn nagy reményekkel bele is vág a megmérettetésbe, azonban már a tizenegyedik oldalon kiderül, hogy valami nem stimmel az emlékeivel, valamint "egyedi erő aurája veszi körül". Ahogy bárki más is tenné, megpróbálja kideríteni, hogy kicsoda is valójában, identitása helyett viszont egy hatalmas összeesküvést talál, melyben neki és a saját maga számára is ismeretlen képességeinek is igen fontos szerepet szántak, az eleinte lényegtelennek tűnő események jelentősége pedig drámaian megnő. 
Eleinte olvasóként is elveszettnek éreztem magam az ismeretlen világban, aztán ahogy kezdett kibontakozni a történet és egyre több dologra derült fény, még kevésbé tudtam, hogy mi a helyzet. A. E. van Vogt ugyanis szereti az olyan típusú csavarokat, melyeket leginkább Philip K. Dick könyveiből ismerhet a magyar közönség. A végére viszont már összeáll a kép, és ha az ember arra gondol, hogy a szerző nem másokhoz hasonló sablonokat használt, hanem éppenséggel ő készítette azokat, bátran nevezhetjük érdekfeszítőnek és jó regénynek A nulla-A világát

A kiadásról: 
Az Agave "sci-fi klasszikusok" sorozata eddig két kötetet számlál (a másik Roger Zelazny tollából A Fény Ura), az egységesnek szánt dizájn érezhető. Formátumra a szokásos, az ára viszont egy kicsit borsosnak tűnik egy 178 oldalas könyvhöz képest (2480,-). Remélem belátható időn belül jönnek a további "klasszikus" kötetek is :) 

Egyebek: 
Az első kiadás borítója


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2009
Eredeti cím: The World of Null-A
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 178

A kötetért köszönet az Agave Könyvek kiadónak! 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése