Buglyó Gergely: Oni - Szürke vér

A hétvégi Könyvfesztiválra elég sok figyelemreméltó sci-fi és fantasy jelent meg, köztük Buglyó Gergely Oni-trilógiájánal első része, a Szürke vér is. Kellemes ifjúsági fantasy, pontosan olyan, mint amilyennek egy hasonló kötetnek lennie kell. Fantasykedvelő tizenéveseknek kifejezetten ajánlom,  jól sikerült darab. 

Magyar szerző? Magyar helyszín? Fantasy? Első regény? Ráadásul ifjúsági? Az esetek jelentős részében messziről kerülnék egy ilyen könyvet, a magyar irodalmi valóság egyszerűen nem elég népes ahhoz, hogy két-három értékelhető szerzőnél többet kitermeljen, gyenge próbálkozásokkal pedig minek raboljam az időmet... Buglyó Gergely bemutatkozó trilógiájának első kötete viszont érdekesebbnek tűnt a szokásos felhozatalnál, úgyhogy adtam neki egy esélyt, és azt kell hogy mondjam, megérte. 

Az Oni: Szürke vér könnyed, szórakoztató, akciódús és kellően humoros fantasy. A kisvárosi környezet nem válik hátrányára, a gimnazista korú szereplők pedig egyúttal a célközönséget is behatárolják, ez azonban nem jelenti azt, hogy idősebbek ne olvashatnák - én például amellett, hogy szórakoztatott a sztori, végig azon gondolkoztam, hogy gyerekkori nyaraim helyszínére, az ország egyik legátlagosabb, legjelentéktelenebb kis falujának környékére milyen fantasyt lehetne írni (tulajdonképpen elég jót, akadnak érdekes helyszínek, még ha titokzatos kastély és kripta nincs is). Ha a folytatás is legalább ilyen lesz, Buglyó Gergely egyértelműen fölkerül a stílus ajánlott magyar szerzőinek listájára. 

Vízköpő (forrás: wallpaperswide.com)

Fekete Áron tizenhat éves és egy Kalpag nevű, teljesen lényegtelen dunántúli kisvárosban él anyjával és két testvérével, apjuk nem sokkal húga születése előtt elutazott és azóta sem tért haza. Elsőre teljesen átlagos család: elvált szülők, könyvmoly egyetemista báty, tipikus tinilány húg és inkább a fizikai, mintsem a szellemi aktivitás terén jeleskedő középső testvér. De ez csak a látszat, valójában a gyerekek apja egy titokzatos, ősi nép tagja, aki emberfeletti képességeinek egy részét utódaira hagyta - vagyis a szociálisan visszafogott báty igazából harcművész-mestereket megszégyenítő tudással és technikával rendelkezik, a kishúg tényleg tipikus tinilány, de azért az ő ereje és regenerálódóképessége is átlag feletti, a főszereplőnk, Áron, pedig ezen felül még a tizenéves goth/emo lányokra nézve is ellenállhatatlan vonzerővel bír, ámbár ez inkább véletlen egybeesés, mintsem "szuperképesség"... Titokzatos múlt ide vagy oda, Kalpagon meglehetősen egyhangúan telnek a napok még a Fekete-tesók számára is, így hát valódi szenzációt jelent, amikor Áron osztályába egy új lány érkezik Japánból, aki ráadásul jól néz ki és A gyűrűk ura a kedvenc könyve. Az már egy fokkal kevésbé szerencsés, hogy Anna érkezése valami sokkal rosszabbnak az érkezését is jelenti, és ami eleinte érdekes kalandnak tűnik, igen hamar életveszélyessé válhat. 

Egy japán oni.
(wikimedia | public domain)

Ugyan ez teljesen sablonosan hangzik, de emlékezzünk csak vissza a Ready Player One-ra (amit mellesleg jelen kötet szerkesztője fordított :]). Sablonosságban szinte lehetetlen felülmúlni, a hívószavak majd' mindegyike másoktól származik, a szereplők sem valami bonyolultak, az eredmény mégis olyan olvasmány, ami méltán került fel a tavalyi toplistámra, annyira jól használta ezeket a sablonokat és eszközöket. Buglyó Gergely azért annyira nem profi, mint Ernest Cline, de kétségtelen, hogy az Oni-trilógia első kötetében is helyükön vannak a dolgok és szükség van a jól bevált eszközökre, állandóan rendhagyó, kísérleti regényeket olvasni elég fárasztó lenne, pláne, ha az ember még "csak" második évtizedének első felében jár, mint a célközönség és nem olvasott annyit...

A Szürke vért nem annyira a témája - bár vannak benne jó ötletek -, mint inkább a stílusa emeli ki a hasonló jellegű regények arctalan tömegéből. Kellemes olvasni, jó a ritmusa, nagyon hamar közel tud kerülni az olvasóhoz és olyan kérdéseket vet föl, melyekkel a legtöbb tizenéves fiatal is szembesül. Itt persze nem kell semmi kínos, szájbarágós, oktatási célú izére gondolni, csupa olyan dologról van szó, ami még ismerősebbé teszi a karaktereket, szerethetőbbé a főhősöket és utálhatóbbá ellenfeleiket. 

Ahogy haladunk a történettel, a szereplőkkel együtt mi is egyre többet ismerünk meg Áronék apjának titokzatos világából egy idő után pedig egyértelművé válik, hogy nagyobb mélységek rejlenek mögötte, mint elsőre gondolnánk - kíváncsi vagyok, hova fog kifutni a trilógia. Ha készülne Magyarországon ilyesmi, azt mondanám, hogy mindenképpen filmadaptációért kiált, de - mivel az utóbbi (minden?) idők egyetlen értékelhetőnek tűnő magyar fantasztikus filmje, a Thelomeris is minden párévenkénti nagy bejelentés ellenére nem hogy a láthatáron, de még a láthatár közelében sincs már vagy tíz éve - erre sajnos semmi esélyt nem látok. Pedig a japán, illetve mostanában a koreai és török történelmi- és akciósorozatok, filmek mintájára nálunk is hatalmasat dobna az országimázson néhány igényes történelmi sorozat, illetve magyar helyszíneken, magyar szereplőkkel forgatott film. Na de ez már nagyon nem a könyvről szól, inkább nézzétek meg a sorozat weboldalát, ahol elolvasható az első fejezet, és olvassatok bele a szerző blogjába a trilógiával kapcsolatos háttér-információkért, aztán pedig, ha kedvet kaptatok, szerezzétek be a könyvet is.

--
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kiadási év: 2013
Borító: Szabó Vince
ISBN: 978 963 539 816 4
Oldalszám: 345
Ár: 2990,-  (borítóár), 2093,- (kiadói webshop)
--

A Szubjektív Kultnapló a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is. 

--

Legközelebb is egy könyvfesztiválos újdonságról, Robert J. Sawyer WWW-trilógiájának második részéről olvashattok a blogon, az első kötetről tavaly decemberben írtam.