2013. október 19., szombat

John le Carré: Törékeny igazság

Privát hírszerzés, nemzetközi terroristaellenes akciók, amerikai vallásos szélsőjobb: John le Carré legújabb regénye az emberiség sötét kíméletlen oldaláról szól. A Törékeny igazság kellemetlenül realista utazás a politika és a hírszerzés visszásságai közé... 

A kémregények koronázatlan királya, John le Carré regénye abszolút friss és aktuális. Friss, hiszen az eredeti kiadás is csak idén tavasszal látott napvilágot és alig fél évvel később már olvashatjuk is a magyar verziót, és aktuális, mivel fő témáját az NSA megfigyelési botránya miatt igencsak aktuálissá váló hírszerzési-hadászati kiszervezés és az etikailag-erkölcsileg nem megfelelő emberek túlságosan komoly pozícióba kerülése adja. Nagyon érzékeny kérdés ez, komoly problémák melegágya és könnyedén végzetes hibákhoz is vezethet, ahogy az ebben az esetben is történik. 

A Törékeny igazság messziről indít, az egyes szálaknak látszólag semmi köze egymáshoz. Először egy titkosszolgálati akcióba beszervezett hivatalnokot követhetünk a gibraltári bevetésen, melynek célja egy lengyel fegyverkereskedő és arab terroristák nagyszabású üzlete nyélbeütésének megakadályozása, majd a regény átvált egy fiatal külügyi alkalmazottra, akinek erősebb a lelkiismerete és a kíváncsisága, mint az egy ilyen állás esetén egészséges. Aztán a két történet lassan összeér és becsatlakozik egy harmadik is: a nyugdíjas brit diplomata, aki békés visszavonultságban tervezi leélni hátralévő éveit vidéki birtokán, de a múltat nem tudja ilyen könnyedén maga mögött hagyni.

Egyszerre kortárs és időtlen a történet, a jelenidejű narráció és a folyamatos bizonytalanság miatt mint ha a semmiben lebegne a regény. Bár köthető valós helyszínekhez és a leírásokkal sem fukarkodik a szerző, a keresztül-kasul működő alkuk és intrikák hálója, a konkrétumokat mellőző célozgatások és a hatalmi játszmák az államgépezetben és azon kívül jellegzetes és gondolkodásmódban rendkívül idegen atmoszférát teremtenek.

Gibraltár látképe (Mihael Grmek |  CC-BY-SA 3.0)
Az olvasás közben felmerülő legégetőbb kérdésre, mely szerint miért jó az valakinek, ha a hatalmát nem valamilyen értelmes célra vagy szórakozásra használja, hanem arra, hogy még több hatalma legyen, mi értelme feljebb lépni a ranglétrán, ha csak azért van rá szükség, hogy még magasabbra törhessen a karrierista illető, sajnos nincs válasz. Ez a hozzáállás nagyon is létező jelenség, de valószínűleg hamarabb tudnék filozófiai eszmecserébe bonyolódni egy croll-lal, mint beleélni magam ebbe a világszemléletbe. Logikailag magyarázható, de attól még távolabbi, mint a Terminus a galaxis központjától és idegenebb, mint a szálkák Larry Niven azonos című regényében.

Gyakorlatilag olyan hatást kelt a regény, mint ha egy a mienkével párhuzamos világban játszódna, mely bizonyos pontokon összeér vele és hatást gyakorol rá, de normál esetben csak kevesek életére van közvetlen hatással. Ha viszont valami probléma történik, a szinte felfoghatatlanul nagy hatalommal bíró, de annak kezelésére morálisan és gyakran technikailag is tökéletesen alkalmatlan személyek közötti belső csatározás, mely energiájuk és figyelmük legnagyobb részét leköti, célt tévesztve kitör az átlagemberek közé, értelmetlen és visszafordíthatatlan pusztítást hagyva maga után. Ez akár valami fantasy alapötlete is lehetne: háborúzzanak csak az istenek egymás között, de minket, halandókat hagyjanak ki az egészből, addig jó, amíg nem kerülünk az útjukba.

A cornwalli Valency-völgy (via The Magic of Cornwall)
John le Carré regényében pontosan ez történik: megbillent a titkosszolgálati félistenek tévedhetetlennek tartott gépezete és olyasvalaki került az útjába, akinek a legkevésbé sem lett volna szabad. Egy ilyen tragédiát pedig nem lehet hatalommal és pénzzel meg nem történtté tenni, nem lehet elfelejteni még akkor sem, ha annak felszínen tartása senkinek sem áll érdekében. A privát titkosszolgálati cégek és az amerikai vallásos jobboldal olyan erőt jelentenek, melynek senki épeszű ember nem akarhat keresztbe tenni, hacsak semmi veszítenivalója, vagy nincsenek legalább ennyire hatalmas szövetségesei.

Toby Bellre egyik sem igaz, neki lelkiismerete van, ami nem túlságosan előnyös tulajdonság egy kormányzati tisztviselő esetében. Amikor elhatározza, hogy egyre gyanúsabban viselkedő főnöke körmére néz, tudomást szerez a balul sikerült Vadvilág-műveletről, melynek célja egy közel-keleti fegyverkereskedő elfogása volt, és úgy dönt, hogy alaposabban utánajár a dolognak. A saját szakállára végzett nyomozás azonban a karrierjénél is többe kerülhet...

A regény elég lassan indul (az eleje például itt is olvasható), túl kell jutni az első hatvan-hetven oldalon, hogy igazán lendületet vegyen a történet, utána viszont a nyomozás feszültsége magával sodorja az olvasót a külügyminisztériumi irodáktól az angol vidékig és vissza, titkos tárgyalásokkal és őszinte kitárulkozásokkal tarkítva. Kezdő kémregény-olvasónak időnként talán sok lehet a fentebb írt gondolkodásmód és stílus, ha valaki rendszeresen olvas hasonló történeteket, nyilván ismerősebb számára a dolog. Önálló regény, ami a zsánerrel és/vagy a szerzővel való ismerkedéshez ideális, és talán nem a szerző leghíresebb munkája, de visszhangja alapján a maga műfajában a legjobbak közé tartozik. Ha érdekel a kémkedés, hírszerzés világa, de a James Bond-féle változat helyett a realistább, enyhén noirba hajló stílus vonz, a Törékeny igazságot mindenképpen érdemes elolvasni.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2013
Eredeti megjelenés: 2013
Fordító: Széky János
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5527 234 9
Oldalszám: 323
Ár: 3180,- (borítóár), 2385,- (Agavebolt)
--
A Szubjektív Kultnapló a Google+-on, a Facebookon és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése