2013. december 13., péntek

Brandon Sanderson: Elantris

Brandon Sanderson Magyarországon leginkább a Ködszerzet trilógia miatt népszerű, a nemzetközi fantasy-irodalomban pedig saját munkássága mellett Robert Jordan monumentális Az Idő Kereke sorozatának befejezőjeként ismerik (sajnos Jordan még 2007-ben elhunyt, mielőtt megírhatta volna az utolsó köteteket, özvegye és szerkesztője pedig Sandersont kérte fel, hogy a jegyzetei alapján írja meg a befejező részeket).

Sanderson saját történeteinek különleges ismertetőjegye a komoly precizitással kidolgozott, teljesen egyedi mágiarendszer. A Ködszerzetben például különféle fémek szolgálnak a varázslás alapjául, az Elantrisban jellegzetes formájú szimbólumok, az aónok. Ez már elsőre is szembetűnő és kiemeli a szerzőt a többi fantasy-író közül, de természetesen nem csak ennyit tud, a történetek maguk is különlegesek és magas színvonalúak. Első megjelent regénye, az Elantris sem csak bátortalan próbálkozás, vagy egyszerre túl sokat markolni akaró egyveleg, mint amivel a legtöbb elsőkönyves szerzőnél találkozhatunk, hanem legalább ugyanolyan szintű alkotás, mint bármelyik másik írása.

Elantrist az istenek városának nevezték. Okkal. Lakói egytől egyig szinte halhatatlanok voltak és mesterei a mágiának, melytől városuk fénylett. Bölcsek voltak, bármire képesek, gyógyulást hoztak a sérülteknek és betegeknek, bőséget a rászorulóknak. Elantris hatalma megingathatatlannak látszott, ám tíz évvel ezelőtt bekövetkezett a rejtélyes katasztrófa, mely a város és lakói bukását jelentette. A mágia elenyészett, a csodálatos várost ellepte a mocsok és az egykor büszke elantrisiak foltos bőrű, fájdalomról félőrült roncsként kóborolnak az omladozó falak között.

Tíz év alatt az ország többé-kevésbé talpra állt az Elantris elvesztése miatti megrázkódtatásból, de Arélon lakói még mindig nem alhatnak nyugodtan: időről időre előfordul, hogy valaki arra ébred, elantrisivá vált. Ez a saód, mely immár nem a hatalmas erőt, mágikus hatalmat és magasztos megjelenést jelenti, hanem azt, hogy az illető gyakorlatilag halott, szíve nem ver tovább, örök fájdalomra és éhségre, tudatos kárhozatra ítéltetett. Elantris mára karanténzóna – tulajdonképpen a zombitörténetek kreatív újraértelmezéseként – ezeknek az élőholt szerencsétleneknek a birodalma.

A tajvani kiadás borítója
Arélon hercege, Raóden éppen politikailag motivált frigyre készült Sarénéval, a teó király lányával, amikor – egy nappal az esküvő előtt – elragadta a saód. És ha ez nem lenne elég, a térítő hadjáratokat folytató, teokratikus birodalom, Fjorden is szemet vetett Arélon királyságára, mely immár a környék egyetlen olyan országa, melyet nem az ő bábjuk vezet. Nem elég, hogy már esküvője előtt megözvegyült, Sarénénak a fjordell fenyegetéssel is szembe kell néznie új országában, ahol a nőket nem tartják valami sokra. De Raóden sem viseli tétlenül „halálát”, mindketten kellően erős akaratúak lévén, megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni a bukásra ítélt helyzetből.

A kötet lapjain tökéletes arányban keveredik varázslat és a kőkemény realitás, az érzelmek és a tiszta logika, ritka az ennyire intelligens regény. A történet kalandos, a párbeszédek, viták és eszmefuttatások hihetetlenül inspirálóak, a karakterek pedig minden esetlenségük, makacsságuk és más hibáik ellenére – vagy még inkább pont ezekért – szerethetőek, Sanderson kellemes humora és a mágiarendszerek terén mutatott kreativitása pedig már csak hab a tortán.

Az Elantris a trilógiák és sorozatok korában ritka gyöngyszem: önálló regény, ideális lehetőség az ismerkedésre Brandon Sanderson – egyébként gördülékeny és kiforrott – írói stílusával, és egy olyan történet, melyről bízvást állítható: nem csak a megjelenése utáni évtizedben hat újszerűen, hanem ki fogja állni az idők próbáját és a 21. század eleji fantasy-irodalom egyik legjobb műveként fogják emlegetni.

--
A cikk eredetileg a Fantazmo.hu-n jelent meg. 
--
Kiadó: Delta Vision
Kiadási év: 2007
Eredeti megjelenés: 2005
Eredeti cím: Elantris
Fordító: Tamás Gábor
Borító: Stephan Martiniere
ISBN: 978 963 9679 33 7
Oldalszám: 538
Ár: 3990,-
--
A Szubjektív Kultnapló a Facebookon, a Google+-on és a Twitteren is elérhető, ha pedig kíváncsi vagy, hogy mit olvasok éppen, figyelhetsz a Molyon is

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése