2015. október 14., szerda

Michael J. Sullivan: Percepliquis - Az elveszett város (Riyria-krónikák 6.)

Michael J. Sullivan tökéletes finálét írt rendkívül szórakoztató és egyre komolyabbá váló sorozatához: kedvenc tolvajpárosunk ezúttal egy elveszett romváros felderítését kapja feladatul. A tét óriási: Percepliquis rejtheti a eszközt az emberek vesztét jelentő elf támadás megállításához. 

2012 óta folyamatosan lehetett számítani évente egy-két részre Michael J. Sullivan kimondottan színvonalas és modern high fantasy sorozatából. A Riyria-krónikák eleinte nem tűnt többnek kellemesen szórakoztató történeteknél, de idővel egyre komolyabb kérdések merültek fel és egyre összetettebb és egyedibb lett a kezdetben átlagos világ, mire öt kötet után elérkeztünk idáig. A Percepliquis - Az elveszett város abszolút méltó befejezés, különösen azután, hogy a sorozat közepe azért egy kicsit leült. All-star gála, valódi válaszok korábbi kérdésekre, itt végre sok karakter tényleg önmaga lehet, a sorozat világát pedig most látjuk először, nagyjából torzítás nélkül, annak, ami. 

Nyilván ha valaki elolvasta az előző részeket, nem most fogja abbahagyni, de ha úgy keveredtél ide, hogy ez az első találkozásod a sorozattal: már a legelső rész is is nagyon jó, de ez az, amiért igazán érdemes elolvasni az egészet. Szórakoztató, kalandos és izgalmas, szerethető karakterek vannak benne és a fordulatokat is szépen kimérve adagolja Sullivan, kevés olyan klasszikus alapokra építkező kortárs fantasy van, ami ilyen színvonalat tud hozni még a végén is (vagy inkább pláne a végén!) ahelyett, hogy elmenne mindenféle öncélú, fölösleges irányokba, esetleg szenvedős szappanopera lenne belőle. 

Nem akarok sokat írni a történetről, már csak a spoilerek elkerülése végett sem. Legyen elég annyi, hogy jönnek az elfek, méghozzá nem csillagfényben táncoló, kedves és barátságos elfek, hanem hosszú életű, kiválóan képzett harcosok és mágusok, akiknek nincs sok oka kedvelni az embereket. És ha egyszer egy elf sereg úgy dönt, hogy itt az ideje megmutatni a más fajokhoz tartozókkal meglehetősen mostohán bánó embereknek, hogy nem szép, amit csinálnak, akkor nincs az a sereg, nincs az a várfal, ami megállíthatná őket. Nagyjából egyféleképpen lehet megakadályozni a komolyabb vérontást, ehhez pedig el kell jutni Percepliquis elveszett városába és ott megtalálni valamit - egy tárgyat és néhány választ. Lehetőleg minél hamarabb. 

(illusztráció: Javier Charro)
Télvíz idején végére a bábuk a táblán vannak, a játékosok leültek az asztalhoz és megtették az első lépéseket, minden adott egy kiváló fináléhoz. Természetesen ezúttal is a két tolvaj, Royce és Hadrian vannak a középpontban, akik egy ügyesen összeválogatott csapattal kelnek útra, hogy megtalálják és felderítsék az ősi főváros, Percepliquis maradványait. Aztán persze el kell jutni oda, meg alaposan körülnézni, ennyi idő alatt a másik szálon, a kemény ostromra készülő Aquestában is történnek érdekes dolgok.

Keveseknél lehet ilyen jól megfigyelni az írói fejlődést. A Trónbitorlók még tényleg nem volt több egy ügyesen összerakott és szórakoztató történetnél, mostanra viszont szépen kiforrta magát Sullivan és a sorozat is. Persze még mindig "biztonságos" fantasy, már abban az értelemben, hogy nincs tele öncélú erőszakkal, pusztán hatáskeltést célzó karaktergyilkosságokkal és durva nyelvezettel, kényelmesen el lehet merülni benne és nem kell komolyabb sokktól tartani. Viszont így is képes komoly feszültséget teremteni, izgalmas és mondanivalóból is van benne bőven. Nem véletlenül írtam valamelyik korábbi résznél, hogy Vaják light, a Riyria-krónikákban is sok a valóban erős női karakter (aki nem csak díszlet) és rendszeresen előkerülnek komoly társadalmi és kulturális kérdések, ráadásul még a humora is hasonló itt-ott.

(illusztráció: BistroD)
Ha valaki odajönne hozzám, hogy még soha nem olvasott fantasyt és ajánljak neki valami jót, nagy valószínűséggel ezt a sorozatot mondanám. A kezdetektől szórakoztató és nem túlságosan súlyos, végig érdekes és izgalmas, tele van szerethető karakterekkel, gondolkodnivalóval is ellát alkalomadtán és mindezek mellett ízig-vérig fantasy, a zsáner minden ismerős kellékével. Ennél jobb bevezető nem nagyon létezik, kellően magasra teszi a lécet ahhoz, hogy az igénytelen irományokkal már ne foglalkozzon utána az ember, viszont nem olyan bonyolult vagy durva, hogy elvegye a kedvet a további ismerkedéstől, mondhatni Sullivan bizonyos szempontból a fantasy Scalzija (már abban az értelemben, hogy a Vének háborúja hasonlóan ideális bevezető olvasmány). 

Ez a sorozat itt véget ér (de még milyen véget!), ha elég volt, simán ki lehet szállni. Viszont Sullivan (és nyilván az olvasók is) megszerette annyira a világot, hogy ne akarja csak úgy otthagyni: két előzménysorozat is íródik. Az egyik eddig két kötetnél tart, Royce és Hadrian korábbi kalandjait meséli el (Riyria Chronicles néven, ami a jelen sorozat, eredetiben Riyria Revelations, magyar címénél későbbi névadás és nem összetévesztendő vele), a másik pedig a nagyjából háromezer évvel korábban, ugyanabban a világban játszódó, önállóan is olvasható The First Empire, ami eredetiben valószínűleg jövő nyáron indul. Ezek magyar megjelenéséről egyelőre nincs infó, de ha elég jól fogy a Riyria-krónikák, az jelzésértékű lehet a kiadó felé arra vonatkozóan, hogy lenne rá igény, úgyhogy tegyetek érte ti is, hogy ne álljanak sokáig a raktárban a kötetek! :) 

--
Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: Percepliquis
Fordító: Matolcsy Kálmán
Borító: Marc Simonetti
ISBN: 978 615 5514 31 9
Oldalszám: 
Ár: 3995,- (borítóár) / 3000,- (Fumax webbolt)
--

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! :) 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése