2015. december 28., hétfő

John Scalzi: Árnyékszövetség

Vének háborúja, hatodik rész. John Scalzi ezúttal is hozza a formáját, az Árnyékszövetség az előzményekhez hasonlóan izgalmas, humoros, színes és mindenekfölött szórakoztató. Ezúttal négy, szorosan összefüggő kisregényben olvashatunk a Gyarmati Szövetség békefenntartói, diplomatái és a Konklávé vezetői küzdelméről a viszonylagos stabilitást megingatni igyekvő, fajokon és rendszereken átívelő összeesküvés ellen. 

Újabb év, újabb Vének háborúja kötet. John Scalzi jól tette, hogy nem állt le a harmadik rész után a sorozattal, nem csak üzleti, olvasói szempontból is megérte folytatni. Négy regény után egy epizódonként, e-könyvben publikált novelláskötet következett, majd - A lázadás hangjai folytatásaként -  a négy kisregényből álló Árnyékszövetség

A military-vonal a harmadik rész óta háttérbe húzódik, a hangsúly egyre inkább az emberek és a különféle idegen fajon közötti interakcióra, politikára, makroszintű konfliktusokra  és személyes sztorikra helyeződik. Ez egyáltalán nem hátrány: egy darabig szórakoztató az "elrepülünk X bolygóra és szétrúgjuk Y faj anatómiai szempontból megfelelő testrészét, esetleg Z faj a miénket", de egy idő után nehéz elkerülni az önismétlést és az érdektelenségbe fulladást. Persze azért van itt is katonai jellegű konfliktus, elvégre az egyik központi probléma a Gyarmati Szövetség rendszerének megingása és viszálya a Földdel, a Konklávéval és az összes komolyabb hatalmi rendszer megdöntésére készülő, homályos összeesküvéssel, a fókusz viszont inkább a diplomácián van.

Jogosan merülhet fel a kérdés (legalábbis azokban, akik még nem olvastak hasonlót): mi izgalmas egy diplomáciai sci-fiben? Ebben az esetben egyszerű a válasz: nagyjából minden. A különféle fajok és szövetségek viszonyrendszere és világnézete eleve érdekes, de Scalzi ezt az egészet megfűszerezi egy csapat meglehetősen jól eltalált karakterrel, szórakoztató párbeszédekkel és izgalmas jelenetekkel. Az eredmény pedig méltó a sorozat stílusához és szellemiségéhez, ugyanazt a könnyed szórakozást nyújtja, mint a korábbi részek, de egyúttal gondolkodásra is készteti az olvasót, elsősorban egyéni- és csoportidentitás, szabadság vs. szövetség, politikai és gazdasági összefonódások és egyebek témájában.

John Harris borítófestménye az amerikai kiadáshoz
Szóval Scalzi hozza a kötelezőt, pontosan azt, amit megszokhattunk tőle és amiért szeretni szokás, semmivel sem kevesebbet, de nem is többet. A Vének háborúja-sorozat világa elég nagy és színes ahhoz, hogy ilyen stílusban végtelenségig folytatható legyen, a makroszintű történések mellé akármennyi kisebb, izgalmas, érdekes, szórakoztató epizódot lehet írni (ld. ugye A lázadás hangjait, vagy akár a Zoë történetét), a kérdés legfeljebb az, hogy érdemes-e. Ami az Árnyékszövetséget illeti, ez még bőven elfér a többi mellett, nem hat fáradtnak, noha az egyértelmű, hogy Scalzi - bár a köszönetnyilvánításban írtak szerint olyan sokáig dolgozott rajta, hogy a határidőkkel is megcsúszott - laza csuklógyakorlatként vetette papírra a négy kisregényt.
"Szóval, most el kellene mesélnem nektek, hogyan lett belőlem egy agy egy dobozban.
Hoppá. Ez egy kicsit sötét kezdés, nem igaz?"
Bele a mély vízbe: Rafe Daquin, a Gyarmati Szövetség pilótája még az olvasónál is kevésbé számított arra, hogy ilyen közvetlenül tapasztalhatja meg a GySz és a Konklávé hatalmát megingatni kívánó Ekvilibrium összeesküvőcsoport módszereit, de kétségtelenül hatásos indítás. Persze nem maradunk végig ezen a szinten, a virtuális kamera egy idő után vált a Konklávé egyik magasrangú tisztségviselőjére (az előző kötet utolsó novellájában felbukkanó lalan, Hafte Sorvalh), a Gyarmati Véderő sem marad ki, és olyan, régi ismerősök is feltűnnek, mint Harry Wilson hadnagy.

Scalzi stílusából adódóan az amúgy komoly események közepette is rendszeresek a beszólások és pattogó, humoros párbeszédek, ez még a világ viszonylagos kidolgozatlanságát is képes elfeledtetni. (Kérdésre: kidolgozatlanság alatt elsősorban a random bedobált idegen fajokra és bolygókra gondolok, a sci-fi "sci" része szinte teljesen hiányzik, kb. mint egy Star Wars filmben.) Ezzel és a rendszeres (de nem feltétlenül fizikai) akcióval együtt az Árnyékszövetség tökéletesen megfelel az elvárásoknak: nagyon gördülékeny, folyamatosan szórakoztató sztorikat mesél és egy pillanatra sem akar több lenni ennél - pont ezért (na meg Scalzi írói gyakorlata miatt) működik jobban, mint például az Armada.

John Harris illusztrációja az első kisregényhez (Az elme élete)
Álmomban nem gondoltam volna, amikor 2012 májusában megjelent a Vének háborúja, hogy három és fél évvel később már hét magyarra fordított Scalzi-kötet ül majd szépen sorban a polcomon, azt meg pláne nem, hogy ebből hat ehhez a sorozathoz tartozik majd (utóbbit valószínűleg maga Scalzi sem sejtette). De szerencsére az amerikai mellett a magyar olvasóközönségnek is bejött a sorozat és volt értelme kiadni az egészet, én is csak azt tudom mondani, hogy ha egy-két rész tetszett, érdemes folytatni.

--
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadási év: 2015
Eredeti megjelenés: 2015
Eredeti cím: The End of All Things
Fordító: Pék Zoltán, Farkas István
Borító: Kuszkó Rajmund
ISBN: 978 61 5552 294 9
Oldalszám: 352
Ár: 3580,- (borítóár) / 2685,- (Agavebolt) / 2480,- (e-könyv)
--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése