Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág

Neil Gaiman ismét az ifjúsági irodalom vizeire evez, ezúttal Michael Reaves közreműködésével. A Köztesvilág az elsősorban tizenéveseknek szóló, kifejezetten szórakoztatást célzó irodalom tökéletes példája, rendkívül könnyen olvasható és pörgős a történet, könnyű azonosulni a főszereplővel, az olykor enyhén abszurd interdimenzionális kalandok pedig még azokat is garantáltan lekötik, akikkel a kötelező olvasmányok kellőképp megutáltatták az olvasást. 

Joey Harker, egy átlagos amerikai kamasz, egy iskolai tájékozódási feladat során eltéved a városban, és mint hamarosan kiderül, a párhuzamos valóságok között is. Ez elég nagy szívás, ráadásul Joey akarata ellenére belekeveredik három multidimenziós nagyhatalom küzdelmébe, de szerencséjére annyira azért nem béna, hogy rögtön a regény legelején járulékos veszteség legyen belőle, így egyre mélyebbre sodródik a háborúban, mígnem... na de ezt már nem fogom elárulni, olvassátok el a regényt.

Régóta várjuk, hogy Neil Gaiman ismét előálljon valamivel, ami megüti az Amerikai istenek, a Sandman vagy a Csillagpor szintjét, de valahogy csak nem akar összeállni a következő nagy mű (talán majd jövőre a Norse Mythology). Rövidebb és/vagy könnyebb történeteket, ifjúsági- és gyerekkönyveket azért gyárt, ebben az esetben például Michael Reavesszel közösen, ami ugyan a felnőtt olvasóközönséget kevésbé mozgatja meg, de legalább új olvasókat szerez magának. A Köztesvilág is ilyen, abszolút laza, tisztán szórakoztatóirodalmi munka, semmi súlyos drámaiság vagy durva realizmus, "csak" pörgős és váratlan kalandok kétszáz oldalas sorozata. 

(illusztráció a Subterranean Press limitált kiadásához)

Gaiman és Reaves nem is próbál úgy tenni, mint ha ennél többet szerettek volna. Nem szenvednek fölöslegesen sokat a háttér felépítésével, fognak egy érdekesnek tűnő alaphelyzetet (párhuzamos valóságok és a közöttük utazás lehetősége), egy főszereplőt, akivel lehet azonosulni, egy marék színes karaktert, kellőképp baljós ellenségeket és a nem zavaróan bonyolult cselekményt, majd ezt az egészet beledobják a történetet jelképező turmixgépbe és figyelik, hogy mi lesz belőle.

Ez persze nem véletlen: a Köztesvilág eredetileg tévésorozatnak indult, a hasonló történetek mozgóképes elmesélésére pedig általában nem jellemző (sajnos) az összetett világok és hosszabb kalandok részletes bemutatása, a pörgős akció és a minél színesebb látvány a lényeg. Ebből kikövetkeztethető az is, hogy a regény javát a rajzfilmsorozatokon és Star Wars-regényeken edződött Reaves gyártotta, a Gaiman írásaira jellemző, egyedi hangulat itt csak a humorban és a random ötletsziporkákban jelenik meg.

A sors iróniája egyébként, hogy a forgatókönyvből átmentett regénytrilógia (eredetiben már olvasható a két folytatás, de érdekes módon a Köztesvilág önmagában is egész jól megállja a helyét) filmjogait már a kiadás évében megvette a DreamWorks, hogy egész estés animációs filmet készítsenek belőle. Ebből azóta sem lett semmi, de ha a forgatókönyv kész, még mindig lehet belőle regényt írni, amit eladhatnak tévésorozatnak, ha már úgyis ilyen népszerű a műfaj mostanában - oh, wait...

(illusztráció a Subterranean Press limitált kiadásához)

A Köztesvilág elsősorban a kora-tizenéves olvasóknak szól, a Gaiman-életmű minél teljesebb megismerésére törekvő felnőtt rajongóknak ezt érdemes szem előtt tartani. Az viszont kétségtelen, hogy Gaimanék tisztességes munkát végeztek és egy kimondottan szórakoztató regényt írtak, a folytatások pedig még több kalandot ígérnek, és az is biztos, hogy így egy újabb generáció ismerheti meg a kortárs fantasy egyik nagymesterét, néhány évvel később pedig a komolyabb regényeit, novelláit is kézbe vehetik majd. A folytatások magyar megjelenéséig pedig jól jegyezzétek meg: {KV}:=:Ω/∞

--

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadási év: 2016

Eredeti megjelenés: 2007

Eredeti cím: InterWorld

Fordító: Pék Zoltán

ISBN: 978-96-3419-100-1

Oldalszám: 191 (plusz egy 14 oldalas novella Gaiman Felkavaró tartalom c. kötetéből)

Ár:  2980,-  2235,- a kiadónál

--

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg ismerőseiddel is! :)